05201710Cs

Betűméret

Megjelenés

Profil

Menüstílus

Kezelőpanel

Beszámoló a kárpátaljai kirándulásról

Kárpátaljai kirándulás (2010. március 12–15.)

A Rákóczi Szövetség már több mint 20 éve segít a határon túli magyarság és az anyaország magyarsága közötti kapcsolat erősítésében. Anyagi hozzájárulással és szervezési támogatással ösztönzik a magyarországi középiskolákat, hogy diákjaik egy-egy csoportját egy határon túli középiskolába utaztathassák, és a diákok részt vehessenek a helyi március 15-i ünnepségen. Idén a mi iskolánk is részt vett ebben a programban.

2010. március 12-én délután indultunk. Viszonylag gyorsan átkeltünk a beregsurányi határon. Beregszászon a helyi diakóniai otthonban megpihentünk, ahol megismertük idegenvezetőnket, Horkay Sámuelt. A szálláshoz vezető úton Samu bácsi tájékoztatást adott Kárpátaljáról és jó tanácsokat kaptunk tőle a kirándulással kapcsolatban. Kárpátalja területe 12 000 km2, lakossága hozzávetőleg 1 200 000 fő, s ebből 157 000 magyar nemzetiségű. A természeti környezet változatos: síkság, ártéri területek és a Kárpátok magas vonulatai váltják egymást.

Nyolc óra tájban érkeztünk meg Tiszapéterfalvára. Itt bőséges vacsorával vártak minket szállásadóink. Étkezés után elfoglaltuk szállásunkat és megismerkedtünk esperes úrral, a Péterfalvai Református Líceum tanáraival és diákjaival.

1996-ban gimnáziumunk egy kis küldöttséggel már járt a kárpátaljai református középiskolákban. Az útról készült videofilmet vendéglátóinkkal közösen néztük meg. Isten segítségével az itteni iskolák azóta rendkívül nagy fejlődésen mentek keresztül.

Március 13-án reggel nyolc órakor elindultunk kirándulásunkra. Az időjárás télies volt, ám ez a tényező nem befolyásolt minket abban, hogy megismerjük Kárpátalja néhány nevezetességét. Első állomásunk a tiszaújlaki Turul-emlékműhöz vezetett, amelyet a kuruc csapatok első győzelmes csatájának helyén emeltek 1906-ban. Továbbhaladva láttuk a tiszaújlaki sóházat, melyet Esze Tamás megtámadott és elfoglalt, mert a sóház tisztviselői belékötöttek és a szekerét is elvették. Következő állomásunk Munkács vára volt, amelyet Zrínyi Ilona három évig hősiesen védett a császári hadakkal szemben. Ma is csodálatba ejtő ennek az asszonynak a bátorsága és hősiessége. Utunkat folytatva megérkeztünk a szolyvai emlékparkba, amely a sztálini terror egyik szomorú emlékhelye. A gyűjtőtábor egyik temetőjének helyén áll. Megkoszorúztuk és énekkel tisztelegtünk az áldozatoknak. Felidézhettük a sztálinizmus rettenetét, borzalmát. A szolyvai gyűjtőlágerben az áldatlan körülmények, a tífusz és a különböző egyéb járványok miatt több ezren haltak meg.

A rossz idő miatt sajnos nem jutottunk el a Vereckei-hágóhoz, de a szorost megnéztük, amely télen is őrzi szépségét. Utunk végéhez közeledve visszafordultunk Munkács városába. Itt megtekintettük Munkácsy Mihály emléktábláját, mivel a szocializmusban más épületet építettek lakóháza helyére. Ezen kívül láttuk a Rákóczy-kastélyt, amelynek vendége volt II. József és Ferenc József is, a Városházát, a református templomot, valamint Cirill és Metód szobrát is. Hét órakor szállásunkon finom vacsorát kaptunk. Majd a helyi diákokkal együtt táncokat tanulhattunk. A fiatalok rendkívül közvetlenek voltak velünk. Beszélgetéseink során megismerhettük helyzetüket és életüket. A magyar és világtörténelem mellett ukrán történelmet, illetve a magyar és az angol mellett ukrán nyelvet is kell tanulniuk. Az ukrán tantárgyakból is vizsgázniuk kell, amely igazán nehéz számukra. A szerény szociális háttér és az ukránok folyamatos szorítása ellenére hitük rendíthetetlen. Az anyaországon belül élő magyarság hite sokkal gyengébb. Mi, határon belüli emberek oly sokszor panaszkodunk, de ők erős hitükkel összetartanak és együtt küzdenek a közös magyar nemzetért.

Március 14-én a péterfalvai református templomban vettünk részt az istentiszteleten, ahol gimnáziumunk néhány diákja verset mondott és Kántusunk szép énekekkel gazdagította a gyülekezetet. Délután rövid kirándulás keretében ellátogattunk Aklihegyre, amely Isten csodálatos, megtartó erejének műve. Visszaérkezés után a Péterfalvai Református Líceum diákjaival együtt emlékeztünk az 1848/49-es eseményekre. Az idő gyorsan elrepült és elérkeztünk a búcsúesthez. Ezen az estén egy rendkívül megható és lelkileg megerősítő bizonyságtételt hallhattunk. Később a diákoktól ifjúsági dalokat énekelve búcsúztunk el.

Március 15-én reggel Beregszászra indultunk a központi ünnepségre, ahol iskolánk néhány diákja és a Kántus is szerepelt, majd megkoszorúztuk Petőfi szobrát. Előtte a beregszászi református templom istentiszteletén vettünk részt. Három óra tájban Nagyberegre indultunk, ahol a Nagyberegi Református Líceum diákjaival és a helyi gyülekezettel együtt emlékeztünk az 1848-as eseményekre és annak hőseire. Vacsora után indultunk haza Debrecenbe.

Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek és iskolánk tanárainak, hogy ezen az élményekben gazdag és lelkileg megerősítő kiránduláson részt vehettünk.

Fekete Csilla
11. B. osztályos
tanuló



Digitális évkönyvek

Könyvtár

Reformáció emlékév

Régi honlap