05201710Cs

Betűméret

Megjelenés

Profil

Menüstílus

Kezelőpanel

Szalagtűző ünnepélyünk 2008

2008. október 11-én tartottuk Szalagtűző ünnepségünket 14-16 óráig a Nagytemplomban.
Prill Éva tanárnő, a 12.c osztály osztályfőnöke köszöntötte a diákokat!


Kedves 12. évfolyamosok!
Nagy szeretettel és örömmel köszöntelek benneteket ezen a mai ünnepségen, mert olyan jó, hogy van egy olyan alkalom, ami rólatok szól, amikor titeket ünnepelhetünk, s mivel utolsó éveteket töltitek a nagy múltú Református Gimnázium falai között, engedjétek meg, hogy osztályfőnökeitek nevében is néhány gondolattal bátorítsalak benneteket.

Többször megtapasztalhattátok az eltelt évek során – néha szigorral leplezve – tanáraitok szeretetét, gondoskodását. Nem hiába: az evangélium szavait idézve:

„Ti vagytok a föld sója.
…Ti vagytok a világ világossága.”

Tudjátok-e már, mit is jelent a tömegben „sónak, világosságnak” lenni?

Az előttem elhangzott verstől ihletve, én mint leendő szalagkötő a szitakötőket választottam a szemléltetés eszközeinek.

Amikor az ember sokat jár a természetben, esetleg kutatni kezdi titkait, rejtett értékeit, igen gyakran azt tapasztalja, hogy még a tudomány számára is, a sokaságban a RITKA, az ŐSI HELYRŐL SZÁRMAZÓ vagy a csak TISZTA ÉS TERMÉSZETES állapotok mellett fejlődők képviselnek igazán nagy értéket.

KERESSÜK, KUTATJUK őket, mert ahol élnek, ahonnan SZÁRMAZNAK, azok a TISZTA FORRÁSOK: az érintetlen és ősi sokszínűségükben megmaradt, értékes és ÉLETETADÓ helyek.

Az ilyen hely táplálja, védi a benne növekvőt, aki ebben a közegben otthonosan mozog, ügyesedik, kibontakoztatja adottságait.

Nemcsak a parányi szitakötőkre igaz mindez, rátok, ránk is. Amikor Isten teremtményeiként a sokaság, népünk részévé válunk, tanúbizonysággá is leszünk, mert életünkben tükröződik a forrás, ahol élünk, ahonnan jöttünk, neveltetésünk színtere.

A Kollégium hagyományai általatok tovább élnek, és a Kollégium is segít nektek tovább élni, túlélni az élet buktatóit, akadályait.

Úgy ölelt, védett és véd benneteket iskolátok, mint ahogyan a tavak, a bennük növekvő értékes kis légi-vadászokat: otthonul szolgál nekik.

Én három-négy esztendeje figyelem őket is és titeket is, KEDVES, ÜGYES DIÁKJAINK, és egy nagy dolog szokott történni: három esztendő eltelik védetten és jön az utolsó év, az utolsó évben erőt gyűjtenek, minden tartalékot felhalmozva NAGY ÚTRA INDULNAK, ÁTVÁLTOZNAK és KIREPÜLNEK a biztonságos közegükből egy küzdelmes, veszélyekkel teli légtérbe.

S kerülhetnek bármilyen messze: lehetőségeiket az a jó alap határozza meg, ahol növekedtek, fejlődtek, ahonnan valók!

Ez így történik majd veletek is, így kell lennie.

ERŐT, TUDÁST, BÁTORSÁGOT kell gyűjtenetek nektek is ez utolsó évben ahhoz, hogy búcsúzásotok előtt teljesen érett, jól felkészült, tisztességes és szolgálatkész emberekké válva, mindenkor méltón helytállva mindenki láthassa rajtatok, hogy Ti vagytok az élet sója!

Mi, TANÁRAITOK: maradunk. Védjük, gondozzuk, vigyázzuk a TEMPLOMOT és az ISKOLÁT.

Ti majd kirepültök, szárnyaltok.

És egyre többen azt fogjátok megélni, hogy igazi szabadságotok szolgálat: A SZERETETBEN VALÓ SZOLGÁLAT!

KÍVÁNOM, HOGY ÉLETETEK VÁLJON SZERETET ÜZENETTÉ, ISTEN ÁLDÁSÁVAL!

Végezetül Reményik Sándor sorait helyezem szívetekre:

“Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”

Prill Éva tanárnő, a 12. c osztály osztályfőnöke

Digitális évkönyvek

Könyvtár

Reformáció emlékév

Régi honlap