21201710Szo

Betűméret

Megjelenés

Profil

Menüstílus

Kezelőpanel

Beszámoló az érmelléki emléktúráról

Október 22-én reggel hét óra előtt szakadó esőben gyülekezett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma diákjainak és tanárainak egy csoportja, hogy elinduljon a Rákóczi Szövetség által támogatott érmelléki kirándulásra. Abban reménykedtünk, hogy majd csak megáll az eső, de amint beszálltunk az autóbuszba, még reménytelenebbnek látszott az időjárás. Végül 32 diák és 14 felnőtt (nagyrészt tanárok, valamint néhány meghívott vendég) volt olyan bátor, hogy nekivágott az izgalmasnak ígérkező emléktúrának.

Gyorsan megérkeztünk a nyírábrányi határállomásra, ahol majdnem egy órát kellett várunk. Végül ki is kellett szállnunk a buszból, így kaphattuk vissza okmányainkat. A határ után egyik diákunk édesanyja, az érmihályfalvai református gyülekezet lelkipásztora várt és vezetett minket. A továbbra is szakadó esőben első utunk a helyi temetőbe vezetett. Senki nem panaszkodott, mert mindenki önként vállalta az utat, és tudomásul vette az esetleges nehézségeket is. A temetőben először Kovács János egykori debreceni kollégiumi tanár, a természettudományos gyűjtemény megalapítója síremlékét koszorúztuk meg. Utunknak ez volt az egyik fő célja, mivel Kovács János éppen 200 éve született, és november 11-én egy egész napot az ő emlékének szentelünk iskolánkban. Egy zsoltárvers eléneklése és a közös fénykép elkészülte után továbbra is vigasztalanul szakadó esőben folytattuk temetői sétánkat Sass Kálmán mártírhalált halt református lelkipásztor emlékművéig. A 2014-ben állított emlékmű előtt Balázs Dénesné lelkipásztor idézte fel a kisvárosban hallatlan népszerűségnek örvendő néhai lelkipásztor életútját, munkásságát és koncepciós perének, valamint 1958-ban történt kivégzésének történetét. Koszorúzás és közös éneklés után a református templomhoz sétáltunk, ahol újabb közös fotó készült az „Összetartozunk” emlékmű előtt. A szokásos szombat délelőtti ifjúsági áhítaton mintegy 100 helybéli fiatal vesz részt rendszeresen. A kör kibővült a helyi Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjaival, akik szívélyesen köszöntötték csoportunkat. Az ifjúsági istentiszteleten iskolánk vallástanára, Fehér Norbert végezte a szolgálatot. Az áhítat után Balázs Dénes lelkipásztor ismertette az „érmihályfalvai csoport” néven ismert baráti társaság elleni koncepciós per részleteit, és az azt követő megtorlást, amelynek eredmény három halásos ítélet és mintegy 30 súlyos börtönbüntetés volt. Csak most tudatosult bennünk, hogy a Kovács János unokája, a mindenki által tisztelt orvos, dr Andrássy Ernő is az elítéltek között volt, életfogytiglani börtönbüntetést kapott. A gyülekezet főgondnoka, Kovács Zoltán személyes hangú köszöntőjében emlékezett a személyesen is jól ismert mártírokra és a meghurcoltakra. Az ünnepi megemlékezés megható jelenettel zárult: Kiderült, hogy Sass Kálmán nagyon szerette a „Krasznahorka büszke vára” kezdetű népdalt, és gyakran játszotta a toronyban tárogatón annak dallamát. Kurgyis Andás zenetanárunk vezetésével megtanultuk és együtt énekeltük ezt a nagyon szép dalt. Az istentisztelet után meglátogattuk a parókia udvarán lévő Sass Kálmán emlékszobát, és megtekintettük az abban lévő kiállítást. Örömmel fogadtuk a vendéglátók meghívását egy „szerény ebédre”. Amint ez várható volt, valóságos lakomát készített a helyi Nőszövetség a gyülekezeti teremben a számunkra. A csak saját alapanyagból készült csigaleves, pörkölt és kalács fenséges ízű volt, nehezen lehetett abbahagyni az ebédet. A helyiek ajándékokkal kedveskedtek a vendégeknek, majd közös énekléssel búcsúztunk egymástól. Amikor az autóbuszba ültünk, elállt az eső, és délutánra fokozatosan javult az idő.

Utunk következő állomása Nagykároly volt. Eredetileg szerettük volna megnézni a felújított Károlyi kastélyt, de az idő rövidsége miatt erre nem került sor, csak kívülről vetettünk rá egy pillantást. A református templom előtt áll a város szülöttének, Károli Gáspár gönci prédikátornak, a neves bibliafordítónak a szobra. Vallástanárunk néhány mondatban ismertette Károli Gáspár munkásságát, majd éneklés és koszorúzás következett. A templomban megtekinthettük a Károli Biblia hasonmás kiadását, melyet az ajánlás szerint a Debreceni Református Kollégium egykori főigazgatója, majd Tiszántúl református püspöke, dr. Kocsis Elemér ajándékozott a gyülekezetnek.

Kellemes meglepetés ért minket utunk következő állomásán. Az Érmindszentre vezető, korábban alig járható bekötő utat teljesen felújították, így nagyon gyorsan odaértünk. Ady Endre szülőházát és az emlékmúzeumot már napsütésben, csodaszép őszi időben látogattuk meg. Az udvaron álló szoborra itt is koszorút helyeztünk és a Szózatot énekeltük. Diákjainkat különösen is érdekelte a szülőház, nehezen tudták elképzelni, hogyan lehetett élni egy ilyen kicsi épületben. A szokásos irodalomtörténeti ismertetésen túl dr. Győri János magyar nyelv és irodalom szakos tanárunk izgalmas kérdéseket, gondolkodtató problémákat vetett fel Ady és a Kollégium több neves diákja élettörténete kapcsán. Az emlékhelyen összetalálkoztunk egy másik anyaországi „Rákóczis” csoporttal is.

Jókedvűen indultunk utunk utolsó állomására, Szilágypérre. A jókedv kissé alábbhagyott, amikor kiderült, hogy a rossz utak miatt csak lassan és nagy kerülővel közelíthetjük meg a légvonalban csak néhány kilométerre lévő úti célunkat. Mindenki boldog volt, amikor végre kiszállhattunk a zötykölődő járműből. A kényelmetlenséget rögtön feledtette a fogadó csoport szeretete, melynek élén a helyi lelkipásztor és Póti Zsigmond nyugdíjas tanító, régi kedves barátunk forgolódott. A helyiekkel együtt felsétáltunk a kis dombon épült templomba, ahol röviden megemlékeztünk a 250 éve született Budai Ézsaiásról. A Debreceni Református Kollégium neves professzora, majd a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Szilágypéren született, emlékét hűségesen ápolja a falu közössége. A megemlékezés után elhelyeztük az utolsó magunkkal hozott koszorút Budai Ézsiás mellszobrán.

A megemlékezés után a szépen felújított kultúrotthonba mentünk, ahol egészen más hangulat fogadott minket. Kiderült, hogy aznap este tartják az immár hagyománnyá vált szüreti mulatságot és bált, melynek bevételét a református gyülekezeti ház építésére fordítják. A bejáratnál népviseletbe öltözött lányok és fiúk fogadtak minket, a zenekar már húzta a talpalávalót. Az emeleti teremben finom töltött káposzta és fánk várta a debreceni vendégeket, nem kellett nagyon kínálgatni csoportunk tagjait. Vacsora után nehéz szívvel vettünk búcsút vendéglátóinktól, diákjaink különösen szerettek volna maradni a bálra. Sajnos az autóbusz sofőrjének munkaideje meghatározta az érkezési időpontot, indulnunk kellett. A falu apraja- nagyja integetett a kultúrotthon lépcsőjéről, amikor autóbuszunk elindult. Szinte mindnyájan úgy éreztük, ide még el kell jönnünk.

Hazafelé jó úton, minden gond nélkül utaztunk, fél kilenc körül érkeztünk Debrecenbe. Kiszálláskor még tanúi lehettünk a Kollégium udvarán zajló iskolai labda- rúgóbajnokság döntő mérkőzése utolsó perceinek, valamint az eredményhirdetésnek. Hazaérkeztünk, de magunkkal hoztuk egy másik, gyakran elfelejtett magyar táj emlékképeit, az ottani emberek szeretetét. Sokáig nem fogjuk elfeledni ezeket az élményeket. Köszönjük a az igazi magyaros vendégszeretetet, és köszönjük a Rákóczi Szövetség anyagi támogatását, ami lehetővé tette ezt a szép és emlékezetes napot.

Debrecen, 2016. október 30.

Győri József
igazgató


Digitális évkönyvek

Könyvtár

Reformáció emlékév

Régi honlap