12201710Cs

Betűméret

Megjelenés

Profil

Menüstílus

Kezelőpanel

Érmelléki emléktúra

Beszámoló az érmelléki 1956-os emléktúráról

Szeptember 30-án reggel hét óra előtt hűvös, de kellemes időben gyülekezett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma diákjainak és tanárainak egy csoportja, hogy elinduljon a Rákóczi Szövetség által támogatott érmelléki kirándulásra. A névsorolvasásánál derült ki, hogy két tanuló betegség miatt nem jöhet velünk, így 37 diákkal és 7 felnőtt kísérővel indult el az autóbusz. Tanulóink nagy része a 9. évfolyamból került ki, de néhány felsőéves is velünk tartott. Külön örömet okozott, hogy svájci testvériskolánk, a schiersi Evangelische Mittleschule igazgatója, Christian Brosi és felesége is csatlakozott hozzánk.

Hamar megérkeztünk a nyírábrányi határállomásra, ahol pár perc alatt átestünk az ellenőrzésen. A városba beérkezve első utunk a temetőbe vitt, ahol először Kovács János egykori debreceni kollégiumi tanár, iskolánk természettudományos gyűjteménye megalapítójának síremlékét koszorúztuk meg. A kiváló tudós és pedagógus életútját a helyi református egyházközség lelkésze, Balázs Csilla ismertette. Megtudtuk, hogy az 1816-ban született kiváló képességű fiatalember a Tisza család geszti kastélyában volt magántanító. Ő szervezte az első magyar Nílus expediciót, melynek anyaga a Nemzeti Múzeumban került elhelyezésre. Sajnos az 1956-os forradalom leverésekor az épületet ágyútalálat érte, a pótolhatatlan anyag megsemmisült. Kovács János évtizedeken keresztül gondozta a Debreceni Kollégium természettani gyűjteményét, ő rendszerezte a híres Szőnyi-féle ásványgyűjteményt. Egy zsoltárvers eléneklésével emlékeztünk  rá és munkásságára.

A temető másik szélén lévő síremléknél, Sass Kálmán mártír lelkipásztor 2014-ben emelt emlékműve előtt nagy figyelemmel és megdöbbenéssel hallgatta a csoport a helyi gyülekezet lelkészének élettörténetét. Megtudtuk, hogy az I. Világháború után  ő volt az első református teológus a Partiumból, aki nem Debrecenben, hanem Kolozsváron végzett. Lehetősége lett volna ösztöndíjasként külföldön maradni, da hazatért szülőföldjére. Érmihályfalvai lelkészként a gyülekezet és helyi magyarság lelki vezetője lett, különösen a fiatalokkal foglalkozott szívesen és örömmel. Amikor Érmihályfalva visszakerült az anyaországhoz, azonnal református középiskolát alapított a szegény családok gyermekei számára. A román hatalom folyamatosan figyelte, és az 1956-os magyar forradalom után elérkezettnek látta az időt a megsemmisítésére. Az ú.n. „érmihályfalvai csoport” ellen indított koncepciós perben halálra ítélték, és 1958-ban kivégezték. Emlékét egy kis emlékszoba is őrzi, melyet csoportunk is meglátogatott. A síremléknél meghatódva énekeltük a Himnuszt, és elhelyeztük  a kegyelet koszorúját.

Programunk a református templomban folytatódott. A szokásos szombat délelőtti ifjúsági istentiszteleten részt vettek a gyülekezet konfirmandusai, valamint a helyi Mezőgazdasági Szakiskola néhány tanára és diákja. A lelkésznő igehirdetése a mártíromságról, a jó ügyért vállalt lemondásról, áldozatról szólt. Az istentisztelet végén közösen megtanultuk és elénekeltük a „Krasznahorka büszke vára” kezdetű népdalt, Sass Kálmán kedvenc nótáját.  

Az istentisztelet után nem várt meglepetés ért minket. Rövid beszédet tartott Török László, akit 1960-ban 18 évesen 15 év kényszermunkára ítéltek államellenes szervezkedés vádjával. Nem igen volt a debreceni csoportban egyetlen ember sem, aki korábban hallott volna a Szabadságra Vágyók Szövetsége nevű illegális nagyváradi szervezetről, amely 1956 és 1959 között a város magyar diákságát igyekezett összefogni, kisebb rendszerellenes akciókba (röplapok terjesztése, falfirkák felírása…) bevonni. A megtorlás nem maradt el, több mint 50 magyar fiatalt ítéltek el börtönre, illetve kényszermunkára. Tanulóink kezdetben bátortalanok voltak, de aztán több kérdést is intéztek az előadóhoz.

A templomi program végén a templom bejáratánál lévő Sass Kámán emléktábla előtt tisztelegtünk, és közös csoportkép készült a helyi fiatalokkal, a szakiskola diákjaival.  A templomkertben lévő Összetartozunk témájú emlékműnél is készítettünk csoportképeket.

Örömmel fogadtuk a gyülekezet ebéd meghívását, és ismét megtapasztalhattuk, milyen az igazi magyaros vendéglátás. A finom gulyásleves és töltött káposzta svájci vendégeinknek is nagyon ízlett. Ebéd közben volt még lehetőség a Török Laci Bácsival és feleségével való beszélgetésre. Az ebéd után kölcsönös ajándékozás következett,  majd útnak indultunk Nagykároly felé. Kedves vendéglátóink közül néhányan velünk tartottak, tiszteletes asszony szervezte meg további programunkat is.

Nagykárolyban a gyönyörűen felújított Károlyi kastélyt néztük meg. A Károlyi család tagjai évszázadokon keresztül a magyar történelem meghatározó egyéniségei voltak, szobraik, arcképeik, életrajzaik, használati tárgyaik a múlt dicső vagy éppen szomorú emlékeit idézték. Lenyűgöző volt az Afrika Expo vadászati kiállítás, amely afrikai nagyvadakat mutat be élethűen és látványosan. A kastély megtekintése után a református templom előtt álló Károli Gáspár szobrot koszorúztuk meg. Ezzel emlékeztünk a Reformáció 500. évfordulójára, valamint a protestáns felekezetek kultúra ápoló, iskolateremtő munkásságára.

Utunk utolsó állomása Érmindszent, hivatalos nevén Ady Endre volt, ahol először a költőóriás szülőházát és lakóházát tekintettük meg. Az udvaron álló szoborra itt is koszorút helyeztünk és a Szózatot énekeltük. Diákjainkat különösen is érdekelte a szülőház, nehezen tudták elképzelni, hogyan lehetett élni egy ilyen kicsi épületben. A gyönyörű őszi idő mintha a költő lelkiségét, az „elmúlás” visszatérő motívumát vetítette volna ki a kicsi falura és a csodálatos tájra.

A szülőház után a református templomban áhítattal zártuk a napot. A templom bejáratánál egy kis tábla hirdeti a költő emlékét, az Ady család padját is kipróbálhattuk. Az áhítat keretében olyan  Ady verseket adtak elő diákjaink, amelyek a faluhoz, a lakóhelyhez, a gyermekkorhoz kötődnek. Az áhítat keretében több olyan zsoltárt is énekeltünk, melyek Ady Endre számára is kedvesek voltak, és verseiben is visszaköszönnek.

Hazafelé az autóbuszban a beszélgetések még mindig a látottakról szóltak. Újra megtapasztaltuk a magyar vendégszeretetet, a határok ellenére az összetartozás érzését. Rácsodálkozhattunk arra, hogy mennyi értékes magyar vonatkozású emléke van ennek a sokszor méltatlanul elfeledett vidéknek. Köszönjük az Érmihályfalvai Református Egyházközség Nőszövetségének a vendéglátást, Balázs Dénes és Balázs Csilla lelkipásztoroknak a program megszervezését és a kalauzolást. Köszönjük az Érmihályfalvai Mezőgazdasági Szakiskola meghívását és a velünk töltött időt. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy anyagilag támogatta a kirándulás útiköltségét, így a résztvevők ingyenesen vehették részt ezen a felemelő és emlékezetes kiránduláson.

Galéria megtekintése

Belső iskolai hálózatról

Digitális évkönyvek

Könyvtár

Reformáció emlékév

Régi honlap