20201709Sze

Betűméret

Megjelenés

Profil

Menüstílus

Kezelőpanel

1.1. A leányinternátus története

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma fennállásától 1952-ig – a Dóczy Gimnázium államosításáig – fiúiskolaként működött. Amikor 1952-ben a Dóczy Leánynevelő Intézetet államosították, a Református Főgimnázium az onnan továbbra is egyházi iskolában tanítani és tanulni szándékozó tanárokat és diákokat átvette. Először csak néhány diáklány felügyeletéről kellett gondoskodni, pár év alatt ez a létszám annyira megnőtt, hogy egy kis internátusi szárnyat különítettek el a gimnázium mai területének első emeletén a gimnázium vidéki leánytanulói számára. Ekkor az intézmény megpróbálta a fiúinternátusi diákönkormányzat lányokra is alkalmazható részleteit átvenni. A mai napig is működő szobafőnökrendszer és főapparitori diákvezetés jellemző a Leányinternátusra is.

A Kollégium épületének felújítása után – amikor a Főgimnázium épülete állami tulajdonba került – kapta meg a Leányinternátus a gimnázium épületének 3. emeletét.

A múlt század 80-as éveinek végén, a 90-es évek kezdetén a lányok létszáma annyira megnövekedett iskolánkban, hogy a Leányinternátusban az első évfolyamból csak néhány diákot tudtunk elhelyezni, a többi diák számára a gyülekezeteken keresztül albérleti férőhelyeket kerestünk, továbbá néhány lakást béreltünk, ahol végzett diákjaink felügyelete mellett, lakásonként 6-10 kislányt helyeztünk el. Ez időszak alatt az externisták este 7 óráig a gimnázium épületében szilenciumon vettek részt internátusi nevelő felügyelete mellett, majd este mentek csak haza szálláshelyeikre. A nevelők este is látogatták az albérletekben és externátusi lakásokban a lányokat. Minden igyekezetünk ellenére nagyon sok problémát, veszélyt és bizonytalanságot hordozott magában ez a néhány év.

A rendszerváltás után – amikor a háború után államosított egyházi ingatlanok egy része visszakerülhetett eredeti tulajdonosához – kapta vissza a Református Egyház az Andaházi-Poroszlay u. kereszteződésében lévő, akkor a Dienes Egészségügyi Szakközépiskola tanműhelyeként használt épületet, melyet a levéltár az Andaházy-Szilágyi Mihály örökségéből létrejött alapítványhoz tartozó ingatlanként tart számon, mely 1945-ig Andaházy-Szilágyi Mihály végrendeletében foglaltak szerint működött.

1993 júniusában, amikor végre az épület kulcsát megkaphattuk, a nyár folyamán internátusi funkcióra kellett először alkalmassá tenni az épületet. Ez az esztendő nagy előrelépést jelentett az Internátus életében. Végre megszűnhettek az albérletek és az externátusok, s szeptembertől már csak két helyen laktak lányaink. Az első évfolyamosok szobafőnökeikkel a Poroszlay úton, a másik három évfolyam pedig az ősi Kollégiumban.

1996-ban már valamennyi intézmény helyhiánnyal küszködött az ősi Kollégiumban, a nagy zsúfoltság egyes intézmények normális működését veszélyeztette.

A Magyar Köztársaság Országgyűlése még az Antall-Boross – kormány idején az 1994. évi költségvetésben 100 millió forintot különített el a Kollégium rekonstrukciójára. Ennek az összegnek, s kamatainak ismeretében és a meglévő szűkösséget figyelembe véve határozott úgy a Kollégium Igazgatótanácsa, hogy ezt az összeget a kollégium bővítésére kell felhasználni. Többféle megvalósíthatatlannak tűnő terv után a Gimnázium és az Internátusok igazgatói közös beadványukban a Leányinternátus Poroszlay úti telkén levő épület bővítésének javaslatával fordultak az Igazgatótanácshoz. Ezt a tervet az Igazgatótanács jóváhagyta, hiszen az új Lányinternátus megépítésével a gimnázium tanterem-problémája és a teológusok elhelyezésének kérdése is megoldottnak látszott.

Így kerültek a gimnáziumban tanuló vidéki lányok most már mindannyian 1998 szeptemberétől a Poroszlay útra.

Az ősi Kollégium testéről való leszakadás fájdalmát a szép környezet és a kényelem enyhítette. A Leányinternátus új épületével az ország legszebb és legkényelmesebb kollégiumai közé tartozik. Dicsekedhetünk tornatermünkkel, áhítati termünkkel, számítógép teremmel és könyvtárunkkal. Ezekről addig nem is álmodhattunk, hiszen a minimálisan szükséges helyiségeinken túl – amelyek méretben és felszereltségben nagyon szerénynek voltak mondhatóak – semmilyen termünk nem volt.

Digitális évkönyvek

Könyvtár

Reformáció emlékév

Régi honlap