A tanév befejezése után Gimnáziumunk tanárainak és hozzátartozóinak 25 fős csoportja Kárpátaljára látogatott. A négy napos tanulmányút költségeit a Határtalanul! pályázatok keretében pedagógusok számára meghirdetett Kárpátaljai szolidaritási program fedezte. A program lényeges eleme a kirándulásokon, kulturális és történelmi emlékek megismerésén túl egy kiválasztott intézménnyel kialakított partneri kapcsolat megvalósítása.

Mi a Péterfalvi Református Líceumot választottuk partnerintézménynek. Ezzel a középiskolával alapítása óta rendszeres és élő kapcsolatunk van, ami kölcsönös látogatásokban, diákcserékben, egymás rendezvényein való részvételben nyilvánult meg. Seres János esperes úr nagy örömmel fogadta a látogatás tervét, és mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat. Szerencsések voltunk, mert a nyár folyamán készültek el azok a négy fős, saját mellékhelyiséggel ellátott új vendégszobák, amelyeket elsősorban csoportok elszállásolára alakítottak ki az iskola épület új szintjén. Az elhelyezés és a vendéglátás minden igényt kielégített.

A program legfontosabb része az iskola vezetésével és a helyi gyülekezet képviselőivel való többszöri találkozás volt. A késő estébe nyúló beszélgetéseken elsősorban az aktuális kérdések (ukrán nyelvtörvény, tanulók, tanárok, szülők elvándorlása, a magyarság megmaradásának lehetősége) jöttek el. Különösen is nagy hatással volt a csoport tagjaira Seres János esperes úr és Mészár István iskolalelkész személyes hangvételű, hiteles igei szolgálata. Az utolsó napon adtuk át esperes úrnak és Bohut Andrea igazgatónőnek azt a 200.000 Ft összegű adományt, amely a csoport tagjainak önkéntes felajánlásából gyűlt össze. Kérésünk az volt, hogy ebből az összegből elsősorban azokat a diákokat segítsék, akiknek gondot okoz a kollégiumi ellátás költségeinek fedezése.

A négy napos programban kiemelt helyet foglalt el Kárpátalja történelmi emlékhelyeinek felkeresése. Felkerestük a munkácsi és ungvári várat, megtekintettük a magyar vonatkozású emlékeket és kiállításokat. Három jelentős kárpátaljai város (Munkács, Ungvár és Beregszász) nevezetességeivel ismerkedtünk egy-egy séta keretében. Naponta láttuk a Tiszaújlak határában álló „turulmadaras” emlékművet, amely a Rákóczi Szabadságharc első győztes csatájának állít emléket. Itt, valamint a többi emlékhelyen is koszorút helyeztünk el, és a Szózatot vagy Himnuszt énekeltük. Eljutottunk a Vereckei hágóhoz is, de a még kárpátaljai viszonylatban is elrettentő útviszonyok miatt nem kockáztattuk az Emlékmű megközelítését.

Kárpátalja mind a mai napig fájó és rendezetlen történelmi öröksége a „malenkij robot” és a Gulág szörnyű emléke. A Szolyvai Emlékparkban meghatódva álltunk az elhurcolt és meggyilkolt sok ezer áldozat neveit tartalmazó emléktáblák előtt. Óhatatlanul felmerülnek a kérdések: Hogyan válhat ennyire kegyetlenné az ember? Miért nem történt semmilyen felelősségre vonás? Ki fogja kárpótolni a tönkrement életeket, családokat? Az egyházakat, illetve a lelkipásztorokat, papokat a kommunista hatalom különösen is veszélyes ellenségnek tekintette. Beregszászon a református egyházkerületi székház kertjében található a Gulagra hurcolt lelkipásztorok emlékműve. Itt is zsoltárt énekelve helyeztük el a kegyelet koszorúját.

Kárpátalja református templomai építészetileg hasonlóak, mint a Felső-Tiszavidék és Szatmár épületei, hiszen ezek gyakran ugyanazon mesterek munkái. Három „gyöngyszemet” látogattunk meg, és hallgattuk meg a helyi lelkipásztor szakavatott vezetését. Benén a középkori úrvacsorai kelyhek, Csetfalván a híres kazettás mennyezet és a fából készült torony, Palágykomorócon pedig a Szent László legenda most restaurált faliképei nyűgözték le a csoport tagjait.

Utunk során változatos tájakat, különböző építészeti megoldásokat, életformákat láttunk. Mindezt sűrítve figyelhettük meg Ungváron a szabadtéri múzeumban. Itt Kárpátalja egyes vidékeinek jellegzetes épületei és berendezési tárgyai tekinthetők meg.

A programot Beregszászon zártuk, ahol a piacon lehetőség volt ajándékok vásárlására. Örömteli, hogy ebben a városban szinte mindenki beszéli vagy legalábbis érti a magyar szót. A város főterén álló II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Főiskola épülete ma már a város dísze. Soós Katalin, a Szakképzési Intézet vezetője kalauzolt végig minket a csodálatosan felújított és kibővített épületen . Örömmel hallottuk, hogy az intézmény ma már komoly szakmai rangot is szerzett, és kínálata fokozatosan bővül. Reméljük, hogy az egyre népszerűbb intézmény segítséget nyújt ahhoz, hogy minél több tanulni vágyó fiatal Kárpátalján maradjon.

Beregszászon található a Református Egyház Diakóniai Központja, amely ingyenkonyhát, öregotthont működtet és a külföldi segélyek elosztását koordinálja. Köszönjük Nagy Béla főgondnok úrnak és munkatársainak az itteni vendéglátást, valamint a határátkelés segítését.

Egy ilyen útra természetesen nemcsak a látnivalók miatt érdemes elindulni, hanem az egymással folytatott beszélgetések, a „véletlen” találkozások, az új kapcsolatok legalább olyan értékesek. A reggeli és esti áhítatok, melyeket a csoport tagjai tartottak, segítettek az élmények, tapasztalatok feldolgozásában. Az itthoni rohanó életformát kénytelenek voltunk magunk mögött hagyni, hiszen a kiszámíthatatlan határátkelés, valamint a rossz utak miatt néha csak lépésben haladó autóbusz újra meg újra terveink átgondolására, „lassításra” kényszerítettek minket.

Bizonyára az út résztvevőben megmarad az a jó emlék, hogy mindenütt testvéri szeretettel fogadtak minket, amit a nemzeti összetartozáson túl a közös hitbeli elkötelezettség tovább erősített. Meghatározó élmény volt a magyar kormány támogatásával megszépült, templomok, parókiák, iskolák, közösségi épületek látványa. Többször hallottuk, hogy az ukrán lakosok is rákérdeznek: A mi kormányunk miért nem törődik velünk úgy, mint azt a magyarok teszik? Ebben a bizonytalan világban nagyon lényeges, hogy itteni nemzettársaink érzik: fontosak az anyaország számára, és ők is számíthatnak ránk.

Tanáraink nevében köszönjük a Bethlen Gábor Alapnak az út támogatását, vendéglátóinknak a szeretetteljes fogadtatást, Marosi Anita idegvezetőnek a kalauzolást, de legfőképpen Istennek, hogy megőrzött és gazdagított minket ezen a felejthetetlen tanulmányúton.

Debrecen, 2019. július 11.

Győri József
igazgató