Rákóczi Tábor és Rendezvényközpont, Sátoraljaújhely

Beszámoló: Katona Péter, Biri Dalma

Idén nyáron először szervezett két turnusban középiskolás tábort a Rákóczi Szövetség. Egyet július első hetében, a másikat augusztus első hetében. Mindkét táborba, egyen-egyenként 450 főt vártak a szervezők. Aki belekóstolt egyszer a SAUH-ba (Sátoraljaújhely), az biztos, hogy életének szép emlékei közé sorolja.

Hála Istennek iskolánk diákjai idén is ott lehettek (9 diák + 2 kisérő tanár felváltva), és idén is minőségi programokon vettek részt. A fő irányvonal természetesen a magyar identitástudat erősítése. Ezt szolgálták a vetélkedők, kirándulások, színházi előadás, népzenei, komolyzenei és könnyűzenei koncertek.

Iskolánk egyik diákja így emlékszik vissza a táborról. A táborba való jelentkezésről sajnos lemaradtam, de szerencsére vezetőtanárunk, aki szervezte a táborba való jelentkezést az iskolában, szólt, hogy felszabadult egy hely, így tudtam menni.

            Először természetesen meg voltam kicsit ijedve, mikor megérkeztünk, hisz mégiscsak egy hetet kellett eltölteni egy viszonylag idegen helyen, ismeretlen emberek között. Ahogy megérkeztünk kaptunk egy tornazsákot, egy kalapot, pólót, kulacsot, amire a nevünket kellett ráírni, karszalagot, olyan színűt, amilyen a csapatunk volt (mi voltunk a zöld csapat). Nagyon kedves segítői voltak a csapatunknak: Niki, Kolos és Tibi bácsi. Mikor arra került a sor, hogy a szobánkat kellett elfoglalni, kis kavarodás akadt, ugyanis a szobának az ajtajára, ahova elhelyeztek, nem a mi neveink voltak kiírva, de végül is ott maradtunk. Első este ismerkedés volt, ami talán hosszúra nyúlt és kissé összecsíptek a szúnyogok. A többi nap szinte ugyanúgy telt. Kirándultunk, sportoltunk, volt kvízest, érdekes előadások, színházi előadás, koncertek. Egy előadást egy volt droghasználó tartott, ami számomra igazán felejthetetlen marad, a bácsi nagyon kedves volt és őszinte. Továbbá számos olyan program volt, melyek mind éreztették velünk, milyen jó magyarnak lenni. Hiába választanak el minket országhatárok vagy akár egy kontinens, ugyanazért dobog a szívünk, ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazzal a történelemmel rendelkezünk, és ez mind összeköt bennünket. A gálaest is nagyon jól sikerült, öröm volt látni, milyen jól összeszokott a csapatunk. A búcsúzkodás nagyon fájó volt.

Szívem szerint az augusztusi táborban is ugyanúgy részt vennék, ha megadatna a lehetőség, mert ez volt életem eddigi legjobb élménye és biztos vagyok abban, hogy vissza is fogok térni.