Október 23-án reggel hétkor indultunk útnak Nyíregyháza-Tokaj-Középhuta útvonalon, és már 9 órakor a Tolcsva-patak völgyében kezdtük meg a felkészülést a II. Rákóczi Ferenc Emléktúrára. Negyvennégyen, 41 diák és 3 tanár indult útnak a sárga jelzést követve ezen a szép napfényes, már-már nyárt idéző októberi reggelen. A jó levegő és a napfény megtette a hatását: egyre-másra kívánkoztak le a melegítők csapatunk tagjairól. Pompás színkavalkád tárult elénk lépten-nyomon. Az erdő ilyenkor a legszebb, talán szebb, mint májusban virágnyíláskor.

A bükk és a gyertyán dominált, de egész nagy területeket borított fenyő a magasabb térszíneken, meg az árnyékosabb, északi oldalakban. Természetesen erdei fenyővel is jelentős erdőrészek voltak beültetve. A viharkár volt az, ami már az elején az ember szemébe ötlött. Ebből kifolyólag fakitermelési területeket is érintettünk.

Nagy a szárazság a Zemplénben is, de nem annyira nagy, hogy a szezonális gombák ne tudnák megmutatni magukat: gyilkos galóca, nagy őzláb, szürke pereszke, a réten csiperke és még számtalan más fajta. Galócából és száradt őzlábból láttunk a legtöbbet. Sajnos nagyvadat egyet sem sikerült elkapnunk, ami nem is csoda, hisz a kacagás és kurjantás messze elűzte utunkból őket, amint a Sólyom-bérc környékén jártunk. Az erdő széléről, a távolban közben már feltűnt a Regéci-vár.

A Mlaka-rét területén található pihenőnél 30 percet töltöttünk falatozással és mókázással.

Ezt követően a kék jelzésre figyeltünk, amint a bükkavarban ballagtunk az István-kúti erdészház felé, ahol számos gombászt véltünk felfedezni, akik gyanakodva figyeltek minket. Nem időztünk sokat itt, megnyugodhattak, tovább mentünk a Pengő-kő felé (700 m). Innen már mászni nem kellett többet felfelé a Regéci várig. Jót is tett a csapat erőnlétének ez, és egy 15 perces pihenő a Kavicsbánya-rét sarkában.

Falatozás után tovább indultunk és elkezdtük az ereszkedőt a Mély-patak völgyébe a Tokár-tető (734 m) alatt. A Regéci várat kémlelve elhaladtunk a Rákóczi-források mellett. Hamarosan villanypásztor hívta fel a figyelmet arra, hogy nemsokára több turistával fogunk találkozni, akik motor hajtotta járművekkel keresték fel a környéket.

Az utolsó két kilométeren másztunk felfelé és a várba megérkezve megérdemelten tárult elénk az a panoráma, amit a 18. század második felében nagyságos fejedelmünk is láthatott, amikor a latin és történelem órák között a távoli hegyormokat kutatta szemével.

A várban egy órát töltöttünk, pontosan du. négy órakor megkezdtük a busztámadást, vagyis a buszhoz való leereszkedést Mogyoróskára, ahol a kilométerszámláló a térképprogramon a huszonkettest jelezte.

Istennek hála mindenki épen-egészségesen megérkezett a buszhoz. A hazafelé vezető úton megejtettük a Rákóczi Emléktúra alkalmából a kvízvetélkedőt, ahol 13+1 kérdésre kellett válaszolni a csapatoknak (20 csapat). Öt csapat egyenlő pontszámot ért el, és a +1 kérdésre is helyes választ jelöltek be. Így 13 ponttal a tarisznyájukban jogosan vehették át díjaikat. Este 7 óra után pár perccel a Debrecen településtábla jelezte, hogy nemsokára hazaérünk.

Katona Péter földrajztanár, kollégiumi nevelőtanár