Útban a hegyek és önmagunk felé

Vallás faktosok kirándulása

Délután háromkor kezdetét vette szerény 8 fős utazásunk Miskolctapolca felé. A jó hangulatban telt két óra hosszas út után, megérkeztünk a szállásunkra, egy tapolcai kis vendégházba. A szoba elosztást és a kipakolást követően elindultunk a közeli Lidl-be, a két napi élelmünket megvásárolni. Nem sokkal később visszamentünk a házhoz, immár étellel és innivalóval feltankolva, és nekiláttunk a vacsora elkészítéséhez. A feladatok be voltak osztva, mindenki kivette a részét belőle: terítés, főzés, mosogatás. A finom és laktató vacsorát követően egy óra szabadidőnk volt elintézni a fürdést, az éjszakai sétára való készülődést. A túrát egy körülbelül 45 perces játék előzött meg. Ezáltal jobban megismertük egymást, és a másik vallási, illetve világi gondolatait. Ezt követően nekilódultunk az éjszakába, egy kis gyalogtúra keretén belül, felfedezni a környéket. A kellő kilométer megtétele után, visszatértünk a szállásunkra nyugovóra térni. De előtte egy hosszabb, majdnem hajnalig tartó csevegés következett.

Másnap reggel korán, a friss kávé illatára felkeltünk és megreggeliztünk. Összepakoltunk és útnak eredtünk felfedezni Miskolcot Tanár úr idegenvezetésével. Meglátogattunk többek között Fehér Norbert tanár úr egykori gyülekezetét. Felmentünk az Avasi-kilátóba, ahol megcsodálhattuk a város szépségét.

Ezután egy hosszabb, több mint 8 km-es túra következett, melynek legfőbb célja az volt, hogy jobban megismerjük a teremtett világ szépségét, és közelebbi kapcsolatba kerüljünk Istennel. Ugyanis annyira nyüzsgő városban éljük az életünket, hogy sokszor észre sem vesszük a Teremtő ajándékait. A csendet, a növényeket, az állatokat, és még sorolhatnánk…

A túra alatt 45 percre egymástól egy kicsit elszakadva, csendben sétáltunk. A gondolatainkba és a természetbe merülve telt el ez az idő. Mindenkinek mást tanított ez a szakasz. Bennem az fogalmazódott meg, hogy sokkal könnyebb úgy járni az ösvényeken, hogy valaki előttem jár és én a lábnyomába lépek. Úgy érzem, hogy lélekben is így kell járnom. Jézust követve nem eshetek el, ha előttem megy, akkor biztosan a jó úton járok.

A közös csendes séta után, megérkeztünk egy kis csobogó forráshoz, ahol feltöltöttük a félig üres kulacsainkat. Néhány kilométerrel mellette található a Kecske-lyuk nevezetű barlang, amibe 100-150 méteren keresztül lehet bemenni. Igazak álmát alvó denevérek, sok érdekes cseppkő képződmény, egyre szűkülő és sötétedő út. Nagyjából így tudnám jellemezni a barlang belsejét. Az egész túránkat végül egy Burger King ebéddel zártunk. Nagyon jól éreztük magunkat, sok mindent megtudtunk a másikról, a szállás is kiváló volt, de szerintem a legfontosabb az az, hogy ezáltal is egy lépéssel közelebb kerültünk az Istenhez.

Készítette: Horvát Alexandra és Varga Laura 11/A