Az orosz-ukrán háború kitörése óta diákjaink már jópár alkalommal utaztak  a határ közelébe, Záhonyba és Lónyára, hogy segítsenek az MRSZSZ és a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet munkatársainak a menekültek között végzett munkában. A legtöbben angoltudásukat is kamatoztatták az érkezők között. Kárpátaljai diákjaink ukránul igyekeztek segíteni, tolmácsolni különböző ügyek és iratok intézésnél a rászorulóknak, továbbá elboldogulni az idegen körülmények között. Sokan vettek részt tanulóink közül az étel és italosztásban, ruhaválogatásban, a gyerekek körüli teendőkben, ügyintézésben, menetjegy osztásban Budapest felé.

Az egyik kísérő tanár, Katona Péter így számolt be az ottani helyzetről: „Jóleset ez az összefogás. Sok igazi, őszinte arcot láttunk. Nem volt fent az álarc, minden kedves tekintet valódi volt. Megtapasztalhattuk a hálát, az önzetlenséget. Egyszóval a szeretetet, amelyet a gyerekek szeme és mosolya sugárzott felénk. Tanulóink kiemelkedő munkát végeztek három helyszínen, és emberségesen helytálltak. Elmondásuk szerint lelkileg nehéz, de mégis pozitív élményben volt részük. Mosoly volt az arcukon, és ami a legfontosabb, örültek, hogy elmentek segíteni másoknak ebben a nehéz, kilátástalan helyzetben.”