Önfeláldozás, hősiesség, szenvedés, halál. Nehéz és súlyos szavak. Különösen a mai világban, amikor az egyén céljai, kiteljesedése, boldogulása a meghatározó érték. Távol vannak tőlünk, vagy inkább mi távolodunk el attól a világtól, ahol mindez megjelent egykor. Minden évben megrendítő október 6-a reggele az Oratórium falai között. Megállunk, emlékezünk és közben önmagunkat is vizsgáljuk diák- és tanártársainkkal.
Az események elválasztásról szólnak, ahogy az áhítatban is hallhattuk a Római levél igéi alapján. A halálos ítélet elválaszt az igazságtól. A börtön fala elválaszt a szabad élettől. A bokára fonódó rablánc elválaszt a szerető feleség, vagy épp gyermek ölelésétől. A halál idejére való várakozás elválaszt a meg nem élt hétköznapoktól. A kivégzés elválaszt az élettől. A bitó és a puskacső elválaszt egy életcél megvalósításától. A golyó és a kötél elválaszt az élettel betelt időskori végtől. Veszteség, pusztulás, hiány, fájdalom. Megrendítő volt emlékezni a 10.A osztály megrázó műsora által azok életére és halálára, akik akár nem is magyarként, a mi népünkért, a mi szabadságunkért harcoltak és hoztak áldozatot, adták oda az életüket.
(BCSM)
