A pénteki napon nem csak Csokonai személyét, de a kollégiumi művelődés egyik hozzá köthető formáját is felidéztük. Hiszen a költő renitens magatartásának intellektuális vetülete, kora oktatásának keretein túlmutató önképzőköri tevékenységében nyilvánult meg. A műveltséggyarapító alkalmak halálát követően sem értek véget, hanem kultuszának megteremtődéséhez is hozzájárulva, generációkon átívelően folytatódtak tovább hol kisebb, hol nagyobb intenzitással mindmáig.
Ennek a hagyománynak lett mérföldkőnek számító megnyilatkozása Horváth Barnabás Dávid negyven évvel ezelőtt írott darabja, az Árkádiában éltem én is! című iskoladráma. A kollégiumi pert feldolgozó színművel Barnabás, iskolánk akkori diákja elnyerte a Szabó Magda által meghirdetett pályázat első díját, ősbemutatójára pedig 1984 januárjában került sor. A dráma rendezője, a pedagógiai pályafutását épp akkor megkezdő Győri János tanár úr volt, aki erre az alkalomra összehívta az egykori szereplőket és meglepte őket „saját magukkal” mai diákjaink és Tóth Áron tanár úr segítségével.
Az egykori premier archív felvételeinek megtekintését követően ugyanis tanulóink rendkívül jó hangulatú előadással tették az összegyűltek számára még felejthetetlenebbé a múltidézést. A darab gerincét alkotó tárgyalást, humort és komolyságot remekül váltakoztatva vitték színre. A közönség együtt nevethetett a Csokonait vádló Szilágyi professzor kikarikírozásán és érezhette át a döntéshozók nehéz helyzetét Budai professzor és Domokos Lajos főbíró úr dilemmáit látva.
Köszönjük az alkalom kötetlen hangulatának megteremtését a szervezőknek és a kiváló játékot diákjainknak, a Csokonai Önképzőkör tagjainak!
(Tóth Áron, magyartanár)
