Szomorúan hálás szívvel búcsúztunk el három végzős osztályunktól. Kora reggel, hagyományainkhoz hűen, a 11. évfolyamosok által feldíszített folyosókon, a tanárok és diáktársak sorfala között, énekszóval köszönt el egykori iskolájától 82 diákunk. A meghatottság könnycseppjei, a hosszú ölelésesek, illetve az utolsó köszönő és bátorító szavak kísérték őket ezúttal utoljára a jól ismert és szeretett helyen.
A Nagytemplomban már a családtagok jelenlétében folytatódott az ünnepség. Vezető vallástanárunk, Fehér Norbert, a hívő ember példaadó felelősségére hívta fel a megjelentek figyelmét Timótheus példája alapján. Ahogyan a fiatalok kezében lévő rózsa szirmai befelé, a középpont felé néznek – mondta – úgy kellene nekünk is az Úr felé, mint az életünk középpontja felé fordulni, és szavain tájékozódni.
Igazgatónő, Ivánné Nagy Erzsébet Bernadett megemlékezett arról, hogy egy olyan évfolyamtól köszöntünk el, amelyben a szív és az együttérzés volt a meghatározó a tanulmányokon túl. Felelevenítette hogyan bátorították egymást a járványhelyzet alatt és után, majd a háború kitörésekor a menekültek között végzett önkéntes munkát és a szíriai földrengés után az általuk kezdeményezett adománygyűjtést. A kimagasló verseny és tanulmányi, illetve sport eredményeiért jópár diák átvehette az Orando et Laborando Alapítvány díjait.
Az osztályfőnökök nevében Usztics Anikó búcsúzott a közösen megtett út szépségeire, közösen megküzdött nehézségekre és az együtt megélt tapasztalatokra emlékezve. Erős-Joó Kincső a végzősök és Felszeghy Luca, 11D osztályos tanuló a hátramaradó diáktársak nevében idézte fel azt a sok-sok élményt és baráti pillanatot, amely egy életre összeköti az iskolánkba járókat.
Hálásak vagyunk, hogy ilyen sokrétű, másokat lelkileg meggazdagítani vágyó, immár érett fiatalokat bocsáthatunk ki falaink közül. Isten áldását kívánjuk életükre, céljaik és álmaik megvalósulására! Kívánunk nekik sok erőt és bölcsességet a hétfőn kezdődő érettségi vizsgák megmérettetéséhez!
Fotók: Kovács Gergely
(BCSM)
