A középiskolás évek az identitás-keresés idejét jelentik a fiatalok számára. Úton vannak valamennyien, mivel a gyermekkor felől, a családi körből haladnak a felnőtt lét, az önállóság felé. Nem könnyű időszak ez, hiszen egyre több felelősség van rajtuk. Sokuknak nincsenek még konkrét céljaik a jövőjükre nézve, nem tudják, hogy merre is tartsanak az életben, milyen úton induljanak, melyek azok az értékek, amelyekhez érdemes igazítani az életüket.
Értve, és látva fiataljaink életkori küzdelmeit, a félévkezdő csendesnapok témája – a fenti címmel – az életcélok megtalálása, sőt helyük megtalálása a tizenévesek, illetve a későbbiekre nézve, a felnőttek világában. Közel húsz teológust és ifjúsági vezetőt, lelkipásztort hívtunk diákjainkhoz, hogy a korban hozzájuk közel állóval tudjanak beszélgetni a nehézségeikről, örömeikről, kérdéseikről és kétségeikről.
A nap csúcspontja Tapolyai Emőke pásztorálpszichológus előadása volt az Oratóriumban, akinek fiatalokat megértő, őszintén-hiteles gondolatai mélyen érintették diákjainkat. Érezték, hogy nem csupán a tapasztalt szakember szól hozzájuk, hanem az a sok évvel ezelőtti fiatal, aki azóta már édesanya sőt nagymama is, így pontosan tudja, hogy mivel küzdenek ők mai kamaszként. Az ifjú Dávid történetén keresztül lelki üzenetet is magukkal vihettek felismerve, hogy Isten rájuk is „igen”-t mondott, hogy megtalálhassák helyüket a világban.
(BCSM)
