Április 21-én délelőtt indultunk Gottlieb Noémivel (10.B) Kolozsvárra, ahol az ottani igazgató, Török Zoltán várt minket kisbusszal, hogy a lánykollégiumba vigyen bennünket. Már az odaúton elkezdtük az ismerkedést, és az elénk érkező két lánnyal osztozunk egy szobán a későbbiek során is. A vacsorát követően rövid Istentiszteleten vettünk részt az iskolában, majd az este további része az ismerkedésről szólt.
Romániában ezen a héten sehol nem volt tanítás, mivel „zöld hetet” tartottak, így az iskolák különböző programokat szerveztek.
A hétfői programot, a bográcsozást az időjárás keresztül húzta, így egy tizedikes osztállyal elmentünk megnézni egy filmet a moziba, majd várost nézni. Ellátogattunk a Szent Mihály és a Ferences Barátok Templomába, illetve felvittek minket a Tűzoltótoronyba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Kedden ugyanezzel az osztállyal egy egész napos kirándulásra mentünk a Menyasszony Fátyla Vízeséshez. Másnap az iskola tornatermében különböző játékokat játszottunk, kidobóztunk és még röplabdáztunk is. Majd sétáltunk a városban, és fellépcsőztünk a Fellegvárba az iskola lelkészével, Tasnádi Istvánnal. A Néprajzi Múzeumba Kallós Zoltán népviseleti gyűjteményét tekinthettük meg, illetve a tőle nem messze lévő, nem rég felújított Bánffy Kastélyt.
Csütörtökön az iskola mellett található templom olyan részeit is megmutatták nekünk, amelyet egyszerű turistáknak nem szoktak. Ezt követően két tanár elvitt minket az Állattani Múzeumba. Délután a nagykorúsítási ünnepségen vehettünk részt, amit a ballagás és a szalagavató keverékeként lehet leírni, habár ők nem szalagot, hanem oklevelet kapnak egy rövid áhítat és a tizenegyedikesek műsora után. Az estet közös tánc zárta.
A következő napot iskolánk bemutatásával kezdtük (érdekes volt megtudni, hogy több helyi iskola debreceni mintára működött), és egy kincskereső vetélkedővel zártuk. Az utolsó délutánunkat kolozsvári barátainkkal töltöttük, majd másnap korán reggel indultunk haza.
Nem csupán nagyon sok élménnyel gazdagodhattunk ebben a pár napban, hanem rengeteg új baráttal is. Köszönjük a kolozsvári tanárok és diákok kedvességét, soha nem fogjuk elfelejteni ezt a pár csodálatos napot.
(Uram Veronika 10.D)
