Ballagási beszéd, 2020.

2020. május 1.

Kedves Végzős Diákok! Kedves Szülők! Tanárok! Rokonok! Barátok!

Nagy szeretettel köszöntöm a képernyők előtt online ballagási istentiszteletünk minden résztvevőjét innen a debreceni Nagytemplomból. Abból a templomból, ahol a búcsúzó diákok elkezdték refis életüket, ahol nagyon sok istentiszteletet, ünnepséget ültek végig, és ahol most a ballagók helyei üresen vannak.

Kedves Ballagó Diákok!

Ti sem gondoltátok még néhány hónappal ezelőtt, hogy legfőbb vágyatok az lesz, hogy még egyszer beléphessetek az iskola, az internátus vagy éppen a Nagytemplom épületébe. Ti néhány hét alatt átéltétek azt, amire a „normális körülmények között” érettségizők esetleg évek, évtizedek alatt jutnak el: a Debreceni Kollégium polgárának lenni kiváltság, egész életre szóló elhívás és küldetés. Újra átéltétek azt, amit száz évvel ezelőtt sokkal drasztikusabban éltek meg elődeink: az osztályok tagjai között újra átjárhatatlan határok húzódnak, Trianon öröksége újra velünk él. A történelem érettségi eddig csak száraz és unalmas tételei és fogalmai hirtelen valós tartalommal teltek meg: ha világjárványokról, rendkívüli állapotról, áruhiányról, sorban állásról gazdasági válságról, határok lezárásáról, gazdasági rendszerek összeomlásáról hallotok, ezek most már a napi életet közvetlenül érintő valós tapasztalatok a számotokra. Úgyis fogalmazhatnék: miközben az érettségi vizsgára készültetek, akarva akaratlanul felelős döntéseket hozó, az eddigi célokat és terveket átgondolni kénytelen, saját magatokon kívül másokra is odafigyelő felelős, érett ifjú hölgyekké és fiatalemberekké váltatok. Azt is mindhatnám: az igazi érettségi vizsgán már átmentetek, az előttetek álló napok vizsgái már csak arra jók, hogy ezt a kívülállók számára is bizonyítsátok.

Kedves Szülők! Kedves Tanártársak!

A ránk bízott gyermekeket szülőként vagy tanárként nevelők mindig abban a reménységben élnek, és azon munkálkodnak, hogy az utánuk következő nemzedéknek gondtalanabb, boldogabb legyen az élete, mint az övék. Bizonyára a most érettségire készülő fiatalok közül sokakat bocsátottak el így négy vagy öt éve a szülői házból: Tanulj fiam becsülettel, hogy gondtalanabb, könnyebb legyen az életed, mint a miénk vagy a nagyszülőké, dédszülőké volt. A 20. századi történelmünkben két világháború, két gazdasági válság, két diktatúra, egy forradalom és egy rendszerváltás borította fel az élet rendjét, hozott magával töméntelen szenvedést, pusztulást, bizonytalanságot. Mi felnőttek úgy gondoltuk, hogy ezek a dolgok már csak a múltéi, a ránk bízott fiatalokra egy szabad, jól tervezhető, képességeik kibontakoztatását segítő életpálya vár. Ne essünk kétségbe attól, hogy ez nem így történt. Meggyőződésem, hogy a mindenható Úristen, aki a világ történelmének is formálója, nem véletlenül teszi próbára egy-egy nemzedék hitét, jellemét, kitartását, újrakezdésre való képességét. Erősítsük és bátorítsuk a fiatalokat, hogy hittel és reménységgel tekintsenek a jövőbe, legyen bátorságuk és kitartásuk terveik magvalósításához, ha kell módosításához.

Kedves Ballagó Diákok!

A ballagások elengedhetetlen része a köszönetmondás, amikor a búcsúzó tanulók különböző formában és helyzetben, szív szerint vagy megszokásból köszönetet mondanak tanáraiknak, nevelőiknek. Most ezt nem tehetitek meg, ezért megfordítom a dolgot. Az iskola nevelőtestülete és vezetése nevében szeretnék köszönetet mondani minden olyan dologért, cselekedetért, eredményért, amivel gazdagítottátok intézményünk életét. Természetesen ide tartozik a számtalan szép tanulmányi és verseny eredmény, pályázat és elismerés, ami nemcsak nektek, hanem az intézménynek is dicsőséget hozott. Köszönünk minden önként vállalt közösségi munkát és szolgálatot, éneklést a Kántusban, színjátszást és áhítat tartást, kántorizálást, karácsonyi műsorokat és gyülekezeti kiszállásokat. Köszönjük a diákönkormányzatban és a kollégiumban vállalt tisztségeket. Köszönjük az iskolai élet jobbítására tett javaslatokat, még ha ezek nem is mindig voltak megvalósíthatók. Az érettségihez kapcsolódva igyekszünk majd legalább jelképesen jutalmazni az arra érdemes tanulókat. Annyi sok színes és értékes egyéniség van közöttetek, hogy nagyon hiányozni fogtok az iskola életéből.
A sok kiváló teljesítményt mutató végzős diák közül hagyományaink szerint a ballagási ünnepségünkön egy tanulót név szerint is jutalmazni szoktunk, erre most is sor kerül. Iskolánk egyik leghíresebb diákja volt Bay Zoltán világhírű fizikus, aki történetesen abba az osztályba járt, amely 1918-ban a világháború miatt hadiérettségit tett, ami valami hasonló lehetett, mint a mostani érettségi. Bay Zoltán személyesen hozta létre azt a pénzügyi alapot, melyből minden tanévben a természettudományi tárgyakban legjobb versenyeredményeket elérő végzős tanuló teljesítményét Bay Zoltán Emlékéremmel és pénzjutalommal ismerjük el. Az emlékérmet és a jutalmat ebben a tanévben Kocsis Janka 12. B osztályos tanulónak ítélte oda a nevelőtestület, Kocsis Janka rendkívül sokoldalú egyéniség, aki Biológiából ért el kiváló versenyeredményeket, A sportban is kiváló, tornában és atlétikában nyújtott kiemelkedőt, emellett szépen rajzol és fest.
Gratulálok Jankának, a kezemben tartott érmet és az oklevelet a jövő héten az iskolában adom át neki!

Befejezésül egy köszöntést és bátorítást kívánok átadni az ünnepelteknek.
A Református Egyház Elnöksége rövid levélben köszöntötte a református középiskolák ballagó diákjait, ezt a köszöntést olvasom fel:

LEVÉL!!!

A rendkívüli helyzetre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy nem csak egyik, hanem mindhárom osztályfőnök köszönti osztályát, illetve a végzős diákokat. Hallgassuk meg

    • Biróné Kabály Enikő, a 12. A osztályfőnöke,
    • Nagy Imre, a 12.B osztályfőnöke és
    • dr Gaálné Becsy Adrienn, a 12.D osztályfőnöke köszöntését.