2018. október 12-én reggel hét óra kellemes időben gyülekezett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma diákjainak és tanárainak egy csoportja, hogy elinduljon a Rákóczi Szövetség által támogatott érmelléki kirándulásra. A kirándulás iránt akkora volt az érdeklődés, hogy az 50 fős buszhoz még egy mikrobusz is csatlakozott, amivel tanárok egy csoportja utazott. Diákjaink közül 43-an, mindnyájan a 9. évfolyamból, valamint két kolozsvári cserediák vett részt a kiránduláson. Tanáraink közül tízen vettek részt a programban.

Hamar megérkeztünk a nyírábrányi határállomásra, ahol rövid idő alatt átestünk az ellenőrzésen. A városba beérkezve első utunk a temetőbe vitt, ahol először Kovács János egykori debreceni kollégiumi tanár, iskolánk természettudományos gyűjteménye megalapítójának síremlékét koszorúztuk meg. A kiváló tudós és pedagógus életútját a helyi református egyházközség lelkésze, Balázs Csilla ismertette. Megtudtuk, hogy az 1816-ban született kiváló képességű fiatalember a Tisza család geszti kastélyában volt magántanító. Ő szervezte az első magyar Nílus expediciót, melynek anyaga a Nemzeti Múzeumban került elhelyezésre. Sajnos az 1956-os forradalom leverésekor az épületet ágyútalálat érte, a pótolhatatlan anyag megsemmisült. Kovács János évtizedeken keresztül gondozta a Debreceni Kollégium természettani gyűjteményét, ő rendszerezte a híres Szőnyi-féle ásványgyűjteményt. A Szózat eléneklésével emlékeztünk rá és munkásságára.

A református parókián rövid pihenő következett, majd helyi idő szerint 11 órakor elkezdődött az istentisztelet. Csoportunk tagjain kívül a helyi konfirmandusok mintegy 80 fős csoportja is jelen volt. Itt találkoztunk az iskolánkat meghívó 1. Sz. Mezőgazdasági Főgimnázium diákjainak csoportjával, akiket vallástanáruk kísért el. Az istentiszteleten Kurgyis András, iskolánk vallás és zene tanára hirdette az Igét. Az istentisztelet után következett a Sass Kálmán mártírhalált halt lelkipásztorra történő emlékezés. Az 1958-ban koncepciós perben kivégzett lelkipásztor fia, Sass Huba emlékezett édesapjára, a családra, a Duna-Deltában töltött száműzetés éveire.

Megtudtuk, hogy az I. Világháború után ő volt az első református teológus a Partiumból, aki nem Debrecenben, hanem Kolozsváron végzett. Lehetősége lett volna ösztöndíjasként külföldön maradni, da hazatért szülőföldjére. Érmihályfalvai lelkészként a gyülekezet és helyi magyarság lelki vezetője lett, különösen a fiatalokkal foglalkozott szívesen és örömmel. Amikor Érmihályfalva visszakerült az anyaországhoz, azonnal református középiskolát alapított a szegény családok gyermekei számára. A román hatalom folyamatosan figyelte, és az 1956-os magyar forradalom után elérkezettnek látta az időt a megsemmisítésére. Az ú.n. „érmihályfalvai csoport” ellen indított koncepciós perben halálra ítélték, és 1958-ban kivégezték. Családját száműzték, és mind a mai napig érzik az akkori megbélyegzés következményeit. A mai fiatalok lehet, hogy nem mindent értettek az elmondottakból, de átérezték a diktatúra szörnyűségét, a család és megfélemlített gyülekezet fájdalmát. A program végén néhány szót szólt a gyülekezethez Török László, akit 1960-ban 18 évesen 15 év kényszermunkára ítéltek államellenes szervezkedés vádjával. Tagja volt a Szabadságra Vágyók Szövetsége nevű illegális nagyváradi diák szervezetnek, amely 1956 és 1959 között próbálta összefogni a magyar fiatalokat, diákokat.

A megemlékezés a templom kertjében folytatódott, ahol megkoszorúztuk Sass Kálmán nemrég felállított szobrát, és elénekeltük a 90. zsoltárt. Közös képek készültek az összetartozást ábrázoló nagyméretű domborzati térkép előtt is, amely a történelmi Magyarországot jeleníti meg. Csoportunk tagjai elbeszélgettek a helyi diákokkal, meghívtuk őket Debrecenbe. Megtekintettük a gyülekezeti teremben berendezett Sass Kálmán emlékszobát, kiállítást. Megnéztük a parókián Sass Kálmán egykori dolgozószobáját, valamint egy gyönyörű népművészeti értékekkel berendezett kis szobába is beléphettünk.

Örömmel fogadtuk a gyülekezet ebéd meghívását, és ismét megtapasztalhattuk, milyen az igazi magyaros vendéglátás. A finom húsleves, borjúpörkölt és fánk mindenkinek jól esett, nehéz volt felállni és tovább indulni az ebéd végén. Az ebédet a helyi Nőszövetség készítette, nagy örömünkre jelen volt Sass Huba és felesége, Török László és felesége, így sok mindenről lehetett beszélgetni. Ajándékok átadása után indultunk tovább, az útra Balázs Csilla nagytiszteletű asszony is elkísért minket.

Programunk következő állomása Érmindszent, hivatalos nevén Ady Endre volt, ahol először a költőóriás szülőházát és lakóházát tekintettük meg. Az udvaron álló szoborra itt is koszorút helyeztünk és a 25. zsoltárt énekeltük. Diákjainkat különösen is érdekelte a szülőház, nehezen tudták elképzelni, hogyan lehetett élni egy ilyen kicsi épületben. A gyönyörű őszi idő mintha a költő lelkiségét, az „elmúlás” visszatérő motívumát vetítette volna ki a kicsi falura és a csodálatos tájra.

A szülőház után a református templomba sétáltunk át. Megdöbbentő volt, hogy mennyire elhagyatott a falu, sok házban senki nem lakik. A templom bejáratánál egy kis tábla hirdeti a költő emlékét, az Ady család padját is kipróbálhattuk. Diákjaink olyan verseket olvastak fel, amelyek a faluhoz, a szülőföldhöz kötődnek. Itt is egy zsoltárénekléssel emlékeztünk Ady Endrére, akit ebben a templomban kereszteltek meg.

Utunk következő állomása, Sződemeter, Kölcsey Ferenc szülőfaluja volt. Itt Pakulár István, tasnádi lelkipásztor volt a házigazdánk. Megtudtuk, hogy a Kölcsey család nem lakott itt, de édesanyja a szüleihez utazott a szülés idejére. A szülőház sorsa hányatott, az egyre inkább elrománosodó faluban a görög katolikus egyház vásárolta meg a parókia céljára. Ma is ilyen funkciója van, a belső folyosón látható az az emléktábla, amit Kölcsey születése 100. évfordulóján állítottak 1990-ben. Nagy élmény volt, hogy kis csoportokban megtekinthettük a táblát. Azt is megtudtuk, hogy a kommunista rendszer idején az épületben lakó román ortodox pap letakarta a táblát, nehogy észrevegye és leverje a titkosrendőrség.

Innen átsétáltunk a református templom udvarára. Kísérőnk bemutatta a már majdnem kész Kölcsey Központ épületét, melyben egy kiállítás, étkezde, konferenciaterem és vendégszobák lesznek. Gyönyörködtünk a Himnusz versszakait ábrázoló faragványokban. A kis templom, melyben Kölcsey Ferencet megkeresztelték, teljes felújítás alatt van, de elképzeltük, milyen szép lesz, ha befejeződik az építkezés. A felújítások és építkezés költségeit a magyar állam fizeti. Megható és emlékezetes marad, amint a gyönyörű naplementével a háttérben közösen elénekeltük a Himnuszt.

Hazafelé az autóbuszban a beszélgetések még mindig a látottakról szóltak. Újra megtapasztaltuk a magyar vendégszeretetet, a határok ellenére az összetartozás érzését. Rácsodálkozhattunk arra, hogy mennyi értékes magyar vonatkozású emléke van ennek a sokszor méltatlanul elfeledett vidéknek. Köszönjük az Érmihályfalvai Református Egyházközség Nőszövetségének a vendéglátást, Balázs Dénes és Balázs Csilla lelkipásztoroknak a program megszervezését és a kalauzolást. Köszönjük az Érmihályfalvai Mezőgazdasági Szakiskola meghívását és a velünk töltött időt. Jó volt látni, hogy a magyar kormány komoly anyagi támogatást fordít nemzeti emlékhelyeink megőrzésére, fejlesztésére. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy anyagilag támogatta a kirándulás útiköltségét, így a résztvevők ingyenesen vehették részt ezen a felemelő és emlékezetes kiránduláson.