Iskolánk éves szolgálati rendje szerint április 21-én került volna sor a 12. évfolyam utolsó közös áhítatára. Ezen az áhítaton az iskola igazgatójaként én vállaltam a szolgálatot arra is gondolva, hogy tanári pályám során számomra is ez lesz az utolsó ilyen alkalom. Isten másképp rendelkezett, nincs lehetőségünk a személyes találkozásra, együttlétre. Mégis szeretném azt a lelki üzenetet továbbadni, amit Isten a szívemre helyezett a mostani nehéz és szokatlan körülmények között. Természetesen nemcsak a 12. évfolyam tanulóit, hanem minden diákot és hozzátartozót is hívok a közös elcsendesedésre, elmélkedésre.
Győri József igazgató2020. április 21.
Ige: „Azt pedig tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál.” (Róma 8, 28)
Kedves Testvérek!
Ez a jól ismert Ige mindig is a Biblia nehezen elfogadható, sokak szerint nagyon egyoldalú üzenetei közé tartozik. Hívő emberek is gyakran felteszik a kérdést. Hogyan szolgálhatja a javunkat a betegség, a szenvedés, az elhagyatottság vagy éppen egy családi tragédia? Még a jóindulatú kívülállók is gúnyosan kérdezhetik: Milyen Isten az, aki nem csak sikert, egészséget, jólétet ígér az őt szeretőknek, hanem mindent ( rossz dolgokat, akár tragédiákat is) megenged az életükben? Mi értelme van akkor az istenhitnek?
A mostani világjárvány idején ezek a hangok felerősödtek. Még keresztyén emberek is sokszor kétségbeesve kérdezik: Hol van a mi Istenünk? Hogyan engedheti meg Isten milliók betegségét, szenvedését, halálát? Hogyan nézheti el Isten, hogy tömegek veszítsék el munkahelyüket, sokak létfenntartása kerüljön veszélybe, családok essenek szét, gyászolják szeretteiket? Milyen célja lehet Istennek azzal, hogy félelemmel tekintsünk egymásra attól félve, nem most fertőződöm-e meg? Milyen célja lehet Istennek azzal, hogy a felnőtt életre, továbbtanulásra készülő, évek óta ezekért dolgozó fiatalok egy csapásra teljes bizonytalansággal találják szembe magukat?
A konkrét kérdésekre csak akkor várhatunk választ, ha Isten Igéje fényében szembenézünk saját helyzetünkkel. A Biblia tanítása szerint a tökéletesnek teremtett világot, és a boldognak teremtett emberiséget a bűn visszavonhatatlanul megrontotta. Ennek számtalan jelét látjuk a természet romlásában, rombolásában éppúgy, mint az emberi együttélést megrontó konfliktusokban, háborúkban, gyűlölködésben, a javak igazságtalan szétosztásában. A szédítő iramú technikai fejlődés egyre inkább azzal a kísértéssel járt, amit az első emberpár vagy a Bábel tornya építői érezhettek: Olyanok leszünk, mint az Isten. A mostani járvány a tudomány és azt szolgálatába állító Ember mindenhatóságába, az Isten nélküli „fejlett” társadalom megvalósíthatóságába vetett hitet alapjaiban rendítette meg.
Hogyan szolgálhat a mostani, mindannyiunkat megdöbbentő eseménysor a javunkra?
Azt még a hitetlen tudósok, politikusok, gondolkodók is hangoztatják, hogy a saját vesztébe rohanó világnak utolsó pillanatban érkezett a figyelmeztetés: Így nem mehet tovább, megálljt kell parancsolni a Föld kizsákmányolásának, a pazarló életformának, a haszonelvűség uralmának! Mi a biztosíték arra, hogy a veszély elmúltával lényegesen változik a helyzet? Félek, hogy nem sok esély van rá, mint ahogy az egyiptomi csapások elmúltával újra megkeményedett a Fáraó szíve. Megvan a veszélye annak is, hogy sokan egyszerre akarják majd kiélni azokat a vágyaikat, amelyeknek megvalósítására most nincs lehetőségük.
Igénk üzenete nem mindenkinek szól, hanem csak azoknak, akik őt szeretik. A bibliai példákban látjuk, hogy Isten gyermekeinek együtt kell megélniük népükkel a próbákat, ítéletes helyzeteket (szárazság, járvány, fogság, háborús vereség…). A különbség az, hogy az Istenben hívők engedik, hogy a szenvedéseken, próbákon keresztül Isten formálja, alakítsa az életüket, mind inkább alkalmassá tegye őket arra a feladatra, szolgálatra, amire elhívta őket, éppen a saját népük, embertársaik körében.
• saját terveimről, céljaimról egy adott pillanatban lehet, hogy le kell mondanom
• a magam védelme, egészsége helyett másokra kell elsősorban gondolnom
• azok a közösségek, amikhez tartozom (család, iskola…) sokkal fontosabbak, mint gondoltam
• a természetesnek tartott jogaimat (szabad utazás, nyitott határok, korlátlan vásárlás, szórakozás) egy pillanat alatt elveszíthetem
• végig gondoljam dolgaim fontossági sorrendjét, és különösen is Istennel, a benne való hittel kapcsolatos tapasztalataimat
---------------------------------------
A felsorolást ki-ki magában folytathatja.
Húsvét után vagyunk. Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására eddig nem ismert körülmények között emlékeztünk. Jézus áldozata Isten irántunk való szeretetét egyszer és mindenkorra kifejezte, a mi Isten iránti szeretetünk csak erre adott válasz lehet.
Saját személyes életemben, családom életében azt tapasztaltam meg, hogy Isten nem kímél meg a próbáktól, sőt az Ő követőit gyakran igen nehéz utakon is járatja. Ezeken keresztül formálja életünket, és tanít meg arra, hogy ki tudjuk mondani: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!”. Lehet, hogy a mostani nehézségek és küzdelmek értelmét most nem látjátok, de hiszem azt, hogy évek, évtizedek múlva rácsodálkoztok, hogy
Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett.
Nagy irgalmát naponta tölti ki rád:
Áldását mindenben érzed. (264. dicséret, 2. vers )
Imádság: Urunk, Istenünk leborulunk előtted. Hálát adunk azért, hogy ezekben a vészterhes időkben megőrizted diákjaink, tanáraink, szeretteink életét. Könyörgünk a kórházban lévő betegekért, az orvosokért, ápolókért, azokért, akik saját egészségüket kockáztatva vállalják másokért a szolgálatot! Köszönjük, hogy a templomok bezárása ellenére sokakhoz eljut a Te Igéd. Kérünk, adj valódi szomjúságot a Te üzeneted meghallása és befogadása iránt a mi egyházunkban és a népünk között.
Köszönjük az érettségi vizsgára készülő fiatal testvéreink életét, akiknek búcsúzása nem lehetséges a tervezett módon. Kérünk, Te pótold ki a veszteséget, Te elevenítsed meg a számukra mindazt, ami jó és lelküket formáló volt az itt töltött évek alatt. Kérünk, hogy Te légy velük a vizsgák során, hogy felszabadultan és örömmel adhassanak számot tudásukról! Erősítsed és növeld hitüket, hogy egykor ők is bizonyságot tudjanak tenni Rólad és az őket hordozó kegyelmedről!
A feltámadott Úr Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgasd meg könyörgésünket!
Ámen