November 11-én indult iskolánk kis küldöttsége Budapestre, a Rákóczi Szövetség által szervezett találkozóra, amit Arany János Emlékév alkalmából rendeztek.

Késő délután érkeztünk a fővárosba, Katona Péter tanár úrral és a Diákönkormányzat elnökével, Csóka Alexandrával. A Ferencvárosban található Millennium Hotelban kaptunk szállást, amelyben egy rövid regisztráció után be is rendezkedtünk. A Szövetség fő célja a magyarságtudat erősítése, a Kárpát-medencében élő magyar diákok és tanárok kapcsolat teremtésének támogatása. Ötven fiatal érkezett képviselni iskoláját e nemes alkalmon. Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről és hazánkból, mondhatni a Kárpát-medence minden tájáról. Én személy szerint egy budapesti és egy vajdasági sráccal laktam együtt. Örülök, hogy megismerhettem őket, mivel így két teljesen más nézőpontból, helyzetből láthattam a világot. A pazar vacsora elfogyasztása után, az Erkel Színházba mentünk, hogy megtekintsünk egy olasz vígoperát, a Szerelmi bájitalt. A darab szegénysorból származó főhőse reménytelenül udvarol egy nemes kisasszony szerelméért, mikor már minden veszni látszik, jön a megmentő egy mágikus doktor személyében. A kulturális kikapcsolódás után ki-ki nyugovóra tért. Másnap, vagyis hétfőn kipihenten indultunk a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol a két költőóriás Arany János és Petőfi Sándor barátságát valamint külön-külön az életútjukat, költészetüket járhattuk végig. Ez volt kirándulásunk tanulmányi, ismeretszerzési része. Rengeteg újat és különlegeset hallhatunk, láthattunk és több oldalról kaptunk betekintést e zseniális alkotók személyére. Számomra nagy élmény volt jobban megismerni a magyar nemzet példaképeit, a forradalmár-költő Petőfi valamint a népies kultúra elregélésének mesterét Arany képében. Napunk fő állomása a Sándor-palota volt, ahová egy kb. félórás biztonsági átvizsgálás után jutottunk be. Országunk köztársasági elnöke Áder János, a palota teraszán köszöntött minket, aminek látványa, véleménye szerint páratlan egész Budapesten. Szemben a Lánc-híd nyúlt el, balra a Tudományos Akadémia és a Parlament állt, valóban gyönyörű panoráma tárult elénk. Egy közös fénykép után végig vezettek bennünket az impozáns épületben, szebbnél szebb szobák és termekben jártunk, mindegyiknek megvolt a maga története. A pompás helyiségek bemutatása után, lekísértek minket a Lovag-terembe ahol szendvicseket és süteményt szolgáltak fel. Elnök úr itt mondott beszédet, Arany emlékéről és költőnk híres balladáját a Toldit kaptuk meg, képekkel illusztrálva, aztán útravalóul ezt az idézetet olvasta fel Toldi estéjéből:

Utunk végül az Országházba vezetett ahol, idegenvezető kíséretével végigjártuk az építészetileg briliáns épületet. Megtekinthettük a Koronázási jelvényeket és a törvényhozás több más helyiséget. Este fáradtan tértünk vissza szállásunkra, de vacsora után azért még volt erőnk egy kis csapatépítő játékra. Kedden délelőtt, a reggeli búcsúzkodás után indultunk vissza Debrecenbe. Budapest híres a sok hídjáról, a híd összeköt két részt. Ez a találka jelképesen a külhoni magyarságot az itthoniakkal hozta össze. Egy kapocs teremtődött, aminek élnie kell, határokon, országokon átívelve is. Bár nem élünk együtt gondot kell viselnünk a másikra, törődni azzal, hogy el ne vesződjön a népek tengerében.