Iskolánk vezetése nevében szeretettel köszöntöm a szalagtűző ünnepségen megjelenteket. Köszöntöm a Kollégium tagozatainak vezetőit, a fenntartó egyházkerület képviselőit, meghívott vendégeinket, iskolánk egykori tanárait, minden kedves jelenlévőt. Levélben fejezték ki jókívánságaikat, és kimentésüket kérték Dr. Fekete Károly Püspök és Dr. Kustár Zoltán, a Hittudományi Egyetem Rektora.

Köszönöm a mai alkalom szervezőinek, rendezőinek, közreműködőinek áldozatos munkáját és szolgálatát. Különösen az osztályfőnökök, szülők, és természetesen, a mai nap főszereplői, a végzős diákok tettek sokat azért, hogy ma egy így együtt lehessünk, ünnepelhessünk! Kívánom, hogy az elmúlt hetek izgalmai, feszültségei és sok-sok fáradsága után lehessen ez a nap a felszabadult ünneplés, a gondtalan együttlét alkalma.

Köszönöm a kedves szülőknek, családtagoknak, hogy eddig kísérték, támogatták gyermekeik tanulmányait. Kívánom, hogy legyenek büszkék rájuk, és érezzék nagyon jól a mai napon magukat.

Amikor szerdán délután ugyanitt a Nagytemplomban a szalagtűző próbájára egybegyűltünk, kimondottan jó kedvetek volt, úgy látszott, nem érzékelitek, hogy olyan alkalomra készültök, ami csak egyszer van az ember életében. Úgy gondolom, mára már mégiscsak tudatosult bennetek, hogy újabb lépest tesztek a felnőtté válás, a felelős, döntésre képes személyiség formálódása útján.

Emlékeztek, hogy tavasszal újrakezdődött a megszokott vita, hogy kell-e egyáltalán szalagavató, és ha igen, milyen legyen az. A szokásos nagy dilemmától: Mit táncoljuk?, a nagytemplomi programig évente hasonló forgatókönyv szerint folynak az előkészületek. Köszönöm, hogy mostanra ezek a kérdések nyugvópontra jutottak, itt vagytok, és most Ti vagytok a középpontban.

Nem tagadhatjuk, hogy a mai magyar oktatási rendszer sok-sok sebből vérzik, nemzetközi összehasonlításban sem mindig vagyunk versenyképesek. Megőriztünk ugyanakkor néhány olyan hagyományt, amik nélkül szegényesebb lenne az iskolai életünk. Nagyon kevés országban vannak az egész iskolát érintő közösségi rendezvények. Nekünk természetes a nemzeti ünnepek iskolai keretben történő ünneplése. A tanévnyitó ünnepség vagy a ballagás elmaradása esetén hiányérzetünk támadna. Ebbe a sorba tartozik a szalagavató is, amelynek eredete és története a homályba vész, de a legvalószínűbb a következő, legalábbis az internetről összegyűjtött információk szerint:

Ugye, hogy nem sokat változott a szalagavató szokása közel 200 év alatt? Szomorú, hogy a történelem viharaiban megszűnt a Selmecbányai Akadémia, és amikor a Református Középiskolák Találkozója résztvevőivel ott jártunk, bizony már nem igen hallottunk magyar szót sem. Mégis elindítottak valami olyat a derék selmecbányai elődeitek, ami csak a magyar nyelvű iskolák sajátja szerte a Kárpát-medencében. Legyetek hát büszkék erre a hungarikumra, és viseljétek emelt fővel a rövidesen feltűzött zöld szalagot. Ne feledkezzetek meg azokról a magyar anyanyelvű diáktársaitokról sem, akiktől nemcsak a magyar nyelven való tanulás jogát kívánják megvonni, hanem azokat a szokásokat, hagyományokat is, ami megkülönböztet minket a körülöttünk élő más népek fiataljaitól, iskoláitól.

Ha már az időben visszafelé kalandozunk, akkor ne csak 200 évet, hanem 500 évet is ugorjunk vissza. Elkerülhetetlen, hogy 2017 októberében feltegyük a kérdést: Üzen-e valamit nektek, érettségire készülő, pályaválasztás gondjával küszködő mai fiataloknak az 500 éve elkezdődött felmérhetetlen jelentőségű esemény, a reformáció? A Debreceni Református Kollégium diákjaiként bizonyára azt gondoljátok: Már a csapból is a Reformáció folyik. Ki tudja hány nagyszabású ünnepségen vettünk részt, istentiszteleten, vallás órán, nyári táborban, de még a Csillagponton is a Reformáció aktuális üzenetét próbálták megértetni velünk. Legalább a szalagavatón hagyjanak ezzel békén.

Én most valami más, egyszerű dolgot szeretnék mutatni nektek. Tavaly ősszel egy Luther emléktúrán vehettem részt, közöttünk volt iskolánk néhány tanára és diákjai is. Wittenbergben a főutcán egy érdekes kiállítás vonta magára a figyelmemet: A helyi evangélikus általános iskola diákjai által készített tablók sorakoztak egymás mellett. A téma valami ilyen lehetett: Mit üzen nekünk ma Luther és a Reformáció? Ízelítőleg nézzünk meg három ilyen tablót a kivetítőn, és a harmadiknál kérem álljunk meg!

Remélem, mindenki jól tud közöttetek németül, sőt az írott gót betűket is ismeri, és megérti az üzenetet:

Ha mégsem, akkor próbáljuk együtt megérteni a képet:

1517: Luther üzenete: kegyelem és irgalmasság.

Hogyan éli meg ezeket a reformációs üzeneteket 2017-ben egy egyházi általános iskola három szóban:

Segítőkészség: Igen, olyan időszak előtt álltok, amikor az ember könnyen önzővé válhat. Természetes dolog, hogy mind fontosabbá válik a továbbtanulás, a pályaválasztás. Mindenkinek meg kell értenie, hogy nincs időm másoknak segíteni, az időmet rájuk pocsékolni. Pedig ez nagy tévedés, a másoknak elmagyarázott tananyag, a megoldások közös kiizzadása mélyíti el igazán a dogokat, teszi biztossá a tudást.

Barátság: A középiskolában kötött barátságok gyakran egy életre szólnak, további sorsotokat döntően befolyásolhatják. Az előttetek álló néhány hónap elmélyítheti, megerősítheti az eddigi baráti kapcsolatokat, de meg is gyengítheti, sőt fel is bonthatja azokat. A virtuális kapcsolatok átláthatatlan és ellenőrizhetetlen világában óriási érték a valódi barátság, amely a nehézségek, a próbák között is megmarad, sőt ott erősödik meg igazán.

Együttérzés: A naponta minket érő információ áradatban lassan érzéketlenné, sőt cinikussá válhat az ember. Korábban elképzelhetetlen mértékben szembesülünk a világban történő tragédiákkal, emberi nyomorúsággal, szenvedéssel, érezzük tehetetlenségünket. Sajnos a kommunikációs eszközök is gyakran gyűlöletre buzdítanak. Ha Jézus példáját követjük, akkor járunk jó úton. A gyengébbet, erőtlent, az éppen bajban lévőt bátorítani, segíteni kell, erre számtalan lehetőséget kínál az iskolai és kollégiumi élet.

Ezeket az egyszerű üzeneteket hoztam nektek a reformáció fővárosából német kisdiákok tolmácsolásában. Kívánom, hogy minél többet meg tudjatok valósítani ezekből a gondolatokból a még együtt töltött több mint fél év alatt.

Záró gondolatként szeretném megköszönni a kedves szülőknek, hogy vállalták a szalagavató ünnepség anyagi és lelki terheit. Tudjuk, hogy sokaknak ez komoly anyagi megterhelést jelentett. Sajnos a költségek is emelkedtek a korábbi évekhez képest. Ezért döntöttünk úgy, hogy a mai alkalmunk végén lehetőséget adjunk adakozásra azoknak a vendégeknek, akik szívesen járulnak hozzá ezeknek a terheknek a csökkentéséhez. A kijáratnál álló diákok perselyeiben összegyűlő adományokat közvetlenül a szalagavató bál költségeinek fedezésére fogjuk fordítani. Köszönjük támogatásukat!

Zárásként kívánom, hogy nagytemplomi szalagtűző ünnepélyünk szép és emlékezetes alkalomként maradjon meg a végzős diákok és családtagjaik életében. Reméljük, hogy a bemutató táncok még jobban sikerülnek, mint a próbákon! Az esti bálra pedig jó hangulatot, vidámságot és állóképességet kívánok minden kedves résztvevőnek.