Ballagási beszéd, 2017

Kedves Gyülekezet, Szülők, Vendégek, Ballagó Diákok!

Szeretettel köszöntöm a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona ballagási ünnepségén megjelenteket, a Kollégium tagozatainak, a testvérintézményeknek a vezetőit és munkatársaikat. Köszöntöm a fenntartó Egyházkerület és a gyülekezetek képviselőit. Köszönöm, hogy jelenlétükkel megtisztelték ballagási istentiszteletünket és ünnepségünket.
Személy szerint is köszöntöm:

Köszönöm Fehér Norbert vallástanár úr igeszolgálatát, Kurgyis András tanár úr orgonajátékát.

Kedves Ballagó Diákok!

Tanáraink közül sokan ismerik egykori hollandiai testvériskolánk tanárát, Harry Schilthuist, aki még mindig szívesen jár Magyarországra, Debrecenbe. Csak egyet nem értek – mondta egyszer beszélgetés közben– akárhányszor jövök Debrecenbe, nálatok mindig ünnepség, évforduló, megemlékezés van. Látod válaszoltam, ez mutatja azt a szellemi gazdagságot, ami a mi igazi értékünk, ezt kaptuk örökségül, és ezt igyekszünk továbbadni az utánunk következő nemzedéknek. Ti hollandok a messzeségben, a tengereken kerestétek a kincseket és gazdagságot, ismeretlen földrészeket próbáltatok felfedezni és meghódítani, nekünk magyaroknak a szellem kincseinek felfedezése adatott.

Ti, most ballagó diákok, az átlagnál is szerencsésebbek vagytok, mert a kollégiumi és egyháztörténeti évfordulók olyan sorozatát élhettétek meg a Kollégium falai között, amely kevés évfolyamnak adatik meg. A Kollégium fennállása 475. évfordulója ünnepségeibe csöppentetek be kisdiákként, és a reformáció 500. jubileumi évében kapjátok meg érettségi bizonyítványotokat. Részt vehettetek nagyszabású ünnepségeken, találkozhattatok országunk vezető politikusaival, egyházi vezetőivel, hallottátok beszédeiket, bölcsességeiket. Örömmel vagy kényszerből vállaltátok a rendezői feladatokat, és ha hosszúak vagy unalmasak voltak a beszédek, akkor gyakran sikertelenül küzdöttetek az álmossággal. Az itt töltött 4, illetve 5 évre esett a Kollégiumi Kántus alapítása 275. évfordulója, Maróthi György professzor születésének 300. évfordulója, Fazekas Mihály költő és Budai Ézsaiás professzor, püspök születésének 250. évfordulója, Kovács János természettudós születésének 200. évfordulója, Szabó Magda írónő születésének és Teleki Sámuel Afrika kutató halálának 100. évfordulója. Volt akikre méltóan, iskolai vagy szűkebb körben emlékeztünk, volt akire már nem maradt elég erünk és figyelmünk. A felsorolt egykori kollégiumi diákok mindegyikének életútja, tevékenysége példa lehet számunkra, ma élő, illetve most a Kollégium kapuin kilépő ifjak számára. Engedjétek meg, hogy mégis ne tőlük, hanem a 200. születésnapját ünneplő halhatatlan költőtől, Arany Jánostól kölcsönözzem búcsúzó, útra bocsátó gondolataimat.
A Domokos napra című költeményt valószínű, hogy magyar órán is elemeztétek, de most ne tanagyagként, hanem személyes üzenetet tartogató versként gondoljunk rá.
Három üzenetet kívánok most Arany gondolataiból a szívetekre helyezni:

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
- Annyi más futónak nehéz - akadályát.

Legyen tehát az első szó a köszönetmondásé, köszönet a szülőknek, a családnak, akik igen sok áldozatot hoztak azért, hogy Ti most itt ülhessetek. Különösen aktuális ez a köszönet a közelgő anyák napjára gondolva. Az eddigi életpálya akadályainak az elhárításaiban a család mellett tanáraitoknak, nevelőiteknek is része van, ne feledjétek őket!

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.

Becsapnánk Titeket, ha eltitkolnánk, hogy az a világ, amibe most kíváncsisággal, lelkesedéssel telve kiléptek, bizony sokszor kegyetlen, embertelen. A Kollégium falai segítségével talán sikerült valamennyire kívül tartani ezeknek az ijesztő jelenségeknek egy részét. Nagy a veszélye, hogy az érvényesülésért, a nagyobb darab kenyérért szinte észrevétlenül válhatunk számítóvá, könyörtelenné. Embernek lenni és maradni a szó nemes értelmében a mai felgyorsult és minden ízében a versenyre épített világban az egyik legszebb életcél. Személyes tapasztalatként azt is elmondom, hogy az a cél saját erőből elérhetetlen, segítség kell hozzá. Sokat hallottatok a négy vagy öt év alatt Róla, aki önként adta fel isteni formáját, vállalta az emberi létet, hogy mi az eredeti teremtői, isteni szándék szerinti emberré válhassunk.

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet,
Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.

Kedves Barátaim! A mai közfelfogás a régmúlt ósdi limlomjai közé szeretné besorolni a hazaszeretetet, és ami ehhez kötődik az áldozatvállalást, hűséget és lemondást. Sokkal vonzóbbnak tűnnek a globális világ hívószavai, az önmegvalósítás, érvényesülés, a lehetőségek kihasználása, a „te is megérdemled, neked is jár” szirénhangjai. Életetek egyik legnagyobb döntése a továbbtanulás, pályaválasztás, munkahely, lakóhely választás. Korosztályotok számára óriási dilemma a menni vagy maradni kérdése. Nem titkoljuk el előletek, hazánkat ma is sok fogyatkozás és szükség szorongatja, legalább annyira, mint Arany korában. Mégis azt tanácsolom, hogy amikor a mai ünnepségen elhangzik a Szózat teljes szövege, próbáljatok úgy figyelni a megszokott sorokra, hogy ezek most hozzátok szólnak, titeket akarnak tanácsolni, eligazítani, életpályátokat meghatározni. Legyenek példáink a Kollégium külföldet járt peregrinus diákjai, akik összegyűjtötték a fejlett nyugati világ szellemi kincseit, és hazahozták azokat, hogy szétosztogassák a kicsiny falvak katedráiról, szószékeiről.

Befejezésül arra is emlékeztetlek Titeket, hogy annyiban is különleges évfolyam vagytok, hogy diákként megéltétek a Kollégium teljes rekonstrukcióját, ti vehettétek birtokba a Gimnázium és az Internátus felújított épületét. Köszönöm a kényelmetlenségek elviselését, a költözés során nyújtott segítséget. Kívánom, hogy mindig örömmel és jó emlékekkel lépjetek be az ősi Alma mater megújult, megszépült falai közé.

Ballagási ünnepségünknek immár szerves része a Jó Tanuló. Jó Sportoló Díj kiosztása, amelynek keretében iskolánk egyik neves diákjára is emlékezünk.

Néhai SZILÁGYI TIBOR debreceni orvosprofesszor iskolánk diákjai volt, 1939-ben érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Doktora volt. Aktív sportoló volt, majd sportvezetőként segítette az egyetemi sportéletet. 2007-ben bekövetkezett haláláig lelkes tagja volt a Kollégium Baráti Körének.

Férje emlékére alapította özvegye a Dr. Szilágyi Tibor Jó Tanuló-Jó Sportoló Emlékdíjat, melyet most hatodik alkalommal osztunk ki. Az alapító szándéka szerint a Gimnázium meghirdette az Emlékdíj elnyerésére szóló pályázatát. A beérkezett pályázatok közül a Gimnázium nevelőtestülete Makra Gabriella 12.D osztályos tanuló pályázatát ítélte minden tekintetben a legjobbnak, és neki ítélte az ez évi Szilágyi Tibor díjat és a vele járó 50.000 Ft összegű pénzjutalmat. Makra Gabriella kitűnő tanuló, labdarúgásban, karatéban és atlétikában versenyzett és ért el sikereket.

A korábbi években Szilágyi Tiborné szermélyesen adta át a díjat, most egészségi állapota miatt nem lehet velünk. Kérem, hogy Makra Gabriella szíveskedjék kijönni és átvenni a Díjat. Két dolog miatt szeretném még dicséretben részesíteni:
a Diákönkormányzat vezetése és hűséges Kántus tagsága.

Kedves Maturandusok!

Kívánok nektek sikeres érettségit és felvételit, boldog és tartalmas életet! Kívánom, hogy találjátok meg az Isten által a számotokra elkészített helyet és szolgálatot az életben! Emlékezzetek mindig szeretettel egykori iskolátokra, és az éppen benne tanulókra és tanítókra!
Ne feledjétek jelmondatunkat:



Orando Et Laborando!
Imádkozva és Dolgozva!