Szeretettel köszöntöm a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona ballagási ünnepségén megjelenteket, a Kollégium tagozatainak, a testvérintézményeknek a vezetőit és munkatársaikat. Köszöntöm a fenntartó Egyházkerület és a gyülekezetek képviselőit. Köszönöm, hogy jelenlétükkel megtisztelték ballagási istentiszteletünket és ünnepségünket.
Személy szerint is köszöntöm:

Köszönöm Fehér Norbert vallástanár úr igeszolgálatát, Kurgyis András tanár úr orgonajátékát.

Szeretettel köszöntelek titeket életeteknek ezen az egyedi és megismételhetetlen napján. Eljött vége az a nap, amire annyit vágytatok, amikor elhallgat az iskolai csengő, nem kell izgulni a feleléstől, nem kell unalmas vagy érthetetlen ismereteket bemagolni és gyorsan elfelejteni. Az elmúlt napokban és a mai napon sok tanácsot, biztatást és bátorítást kaptok, ezek jó részére oda sem tudtok figyelni, másokat meg hamarosan elfelejtetek. Lehet, hogy így lesz az én útravaló gondolataimmal is, de mégis megpróbálom szívetekre helyezni őket abban a reményben, hogy lesznek olyanok, akik meghallják, megértik és megélik azokat.

Na szép, gondoljátok. Éppen hogy befejezzük az iskolát, már újra tanulásra biztatnak minket! Nem erről van szó. Ha a kicsiny gyermekeket figyeljük, akkor azt tapasztaljuk, hogy hihetetlenül kíváncsiak, szeretnék felfedezni, birtokba venni az őket körülvevő teremtett világot. Tele vannak kérdésekkel, várják a válaszokat. Az iskola az az intézményesített keret, ahol ez az egyre bővülő ismeretek segítségével a tanulók végigjárhatják a megismerés útját, fázisait. Úgy látszik, valamit azonban nem jól csinálunk: a természet és a társadalom csodálatos törvényszerűségei az iskolai tárgyak keretében gyakran unalmas tételekké, megtanulandó törvényekké, gyorsan elfelejthető ismerethalmazzá válnak. Valószínűleg nagyon szomorú eredményt kapnánk, ha az általam három éven keresztül fizikára tanított 12. D osztály tagjainak most egy egyszerű tesztet adnék a három év anyagából, hogy felmérjük: Mennyi maradt meg a tanultakból, tudjuk-e alkalmazni őket? Úgy vélem, az eredmény elszomorító lenne, de más osztályok bizonyos tárgyaival sem biztos, hogy többre mennénk!

De azért ne keseredjetek el: A tekintélyes brit újság a The Telegraph néhány napja hosszú cikkben foglalkozott azzal a problémával, hogy az angol iskolások nagy része nem tudja leolvasni a hagyományos, analóg órákat, ezért digitálisra cserélik az osztálytermi órákat. Az egyik pedagógus szervezet elnöke szerint mire a diákok eljutnak a középiskolába, már tudják használni az analóg órákat is – bár nem mindegyikük. Büszkeséggel olvastam a cikket, hiszen a mi diákjaink az óra kezdetekor nem mindig, de az óra végén mindig pontosan le tudják olvasni az időt, és jelzik is a tanárnak.

A humort félretéve megismétlem a tanácsot. Most hogy megszűnt a tanulási kényszer, felszabadultatok arra, hogy nem a napi vagy ritkább számonkérés miatt, hanem az ismeretszerzés, a megismerés öröméért olvassatok, tanulmányozzatok, kutassatok! Most már azokkal a dolgokkal foglalkozhattok, amik érdekelnek Titeket, ízleljétek meg újra a világ felfedezésének örömét! Az élethosszig történő tanulás ne csak egy jól hangzó szlogen legyen a számotokra, hanem életforma, életgyakorlat.

Világunk az azonnali és leegyszerűsített véleményalkotások kora. Ennek tipikus példái a közösségi oldalak, ahol egyetlen gombnyomással döntünk arról, hogy valami vagy valaki szimpatikus vagy ellenszenves, jó vagy rossz. Ezt sugallják a reklámok, amelyek az ajánlott terméket mindig jónak, a többit rossznak, gyengének állítják be. Sajnos mind inkább ezt erősíti a politika is, amikor egy-egy csoport a saját embereit jónak, hibátlannak, kiválónak, míg az ellenfelet alkalmatlannak, megbízhatatlannak, sőt gonosznak igyekszik beállítani. Ez a szemlélet kényelmes, nem igényel különösebb erőfeszítést, szellemi munkát, utánajárást. Bizonyára ti is tapasztaltátok, hogy az ilyen módon megfogalmazott véleményekkel szemben nem lehet érvelni, nincsenek véleménycserék, viták, hanem csak egyoldalú kijelentések hangoznak el.

Az iskolai életben is gyakran találkozunk ilyen értékítélettel: Jó tanár, rossz tanár, jó iskola, rossz iskola, jó tanóra, rossz tanóra. A sportban ez még gyakrabban előjön: az egyik percben még aranylábú, ünnepelt futballista egy kihagyott helyzet után a legdurvább jelzőket kapja.

Annyit szeretnék jó tanácsként a szívetekre helyezni, hogy nagyon sok olyan helyzet lesz az életetekben, amikor véleményt kell mondani valakiről, valamiről. Gondoljatok mindig arra, hogy a világ nem fekete-fehér, az emberek nem angyalok vagy gonoszak, az események és döntések mögött gyakran számunkra nem ismert okok is lehetnek. Ne szégyelljük azt sem, ha kiderül, hogy rosszul ítéltünk, félreértettünk valamit vagy valakit. A legnagyobb erények közé tartozik, ha valaki képes a saját tévedését beismerni, rossz döntését korrigálni. Ha így gondolkodtok, akkor nehezebben lesztek manipulálhatók, félrevezethetők, mindig a tömeggel, a többséggel tartók.

Korunk technikai eszközei szinte korlátlan számban kínálják a kapcsolattartási lehetőségeket. A számítógépes online játékokban olyanokkal lehetünk egy csapatban, akikkel soha nem találkoztunk. Ha kell, pillanatok alatt szerezhetünk nagy létszámban ismerősöket, találhatunk egy jó ügy mellé támogatókat. Mégis az a tapasztalat, hogy az emberek mind inkább magányosak, hiánycikk a tartós barátság, a párkapcsolatok tekintélyes része is rövid távú vagy törékeny. Ezért is fontosak a középiskolás korban, majd a főiskolán, egyetemen kötött barátságok. Vállaljátok és tudatosan is ápoljátok ezeket, szükségetek is lesz rá az életben!

A kitartás és hűség nemcsak az egyéni kapcsolatok között hiánycikk, hanem a közösség és az ember viszonyában is. Vállaljátok fel családotokat, ahonnan indultatok, a gyülekezetet, ahová kötődtök! Legyen fontos számotokra a magyar népünkhöz való tartozás, annak az országnak a gazdagítása, melybe Isten helyezett el titeket! És maradjatok hűségesek a Kollégiumhoz, az ősi alma materhez, amely most kibocsát titeket. Jól eső érzés, amikor egykori diákjaink adományaikkal, ösztöndíjakkal támogatják iskolánk fejlődését, vagy az itt tanuló diákok anyagi gondjain igyekeznek segíteni. Ha lehetőségetek lesz rá, ti se feledkezzetek meg egykori iskolátokról, az éppen ott tanulók szükségeiről!

Ballagási ünnepségeinken hagyományosan két olyan egykori kollégiumi diákra emlékezünk név szerint, akik egész életükben nemcsak büszkék voltak arra, hogy a Debreceni Kollégium diákjai lehettek, hanem az utánuk következő nemzedéket is kiemelkedő teljesítményre kívánták ösztönözni:

BAY ZOLTÁN világhírű fizikus nemcsak büszke volt egykori iskolájára, hanem a család államosított vagyonáért kapott kárpótlási jegyeket az intézménynek adományozta. Ebből az összegből készült a Bay Zoltán emlékérem, Győrfi Lajos szobrászművész alkotása. Ezt a díjat minden évben a természettudományos tárgyakban kiváló eredményeket elérő, versenyeken eredményesen szereplő, személyiségében is példamutató végzős diáknak ítéli oda a Nevelőtestület.

Az iskola tanári kara úgy döntött, hogy ebben a tanévben Szigeti Viola 12.D osztályos tanulót jutalmazza az emlékéremmel, és a vele járó 25 ezer Ft-tal. Viola a különböző szintű biológia versenyeken ért le szép eredményeket! Bay Zoltán Amerikában élő özvegye minden évben nagy figyelemmel kíséri a díjazást, és várja, hogy a díjazott tanuló egy E-mail-ben bemutatkozzon!

Néhai SZILÁGYI TIBOR debreceni orvosprofesszor iskolánk diákjai volt, 1939-ben érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Doktora volt. Aktív sportoló volt, majd sportvezetőként segítette az egyetemi sportéletet. 2007-ben bekövetkezett haláláig lelkes tagja volt a Kollégium Baráti Körének.

Férje emlékére alapította özvegye a Dr. Szilágyi Tibor Jó Tanuló-Jó Sportoló Emlékdíjat, melyet most hetedik alkalommal osztunk ki. Az alapító szándéka szerint a Gimnázium meghirdette az Emlékdíj elnyerésére szóló pályázatát. A beérkezett pályázatok közül a Gimnázium nevelőtestülete Magi Luca 12.B osztályos tanuló pályázatát találta a legjobbnak, és neki ítélte az ez évi Szilágyi Tibor díjat, és a vele járó 20.000 Ft összegű pénzjutalmat.

Kívánok nektek sikeres érettségit és felvételit, boldog és tartalmas életet! Kívánom, hogy találjátok meg az Isten által a számotokra elkészített helyet és szolgálatot az életben! Emlékezzetek mindig szeretettel egykori iskolátokra, és az éppen benne tanulókra és tanítókra!
Ne feledjétek jelmondatunkat: