A Rákóczi Szövetség jóvoltából iskolánk első ízben kapott meghívást a Délvidéki kirándulásra. Jóllehet márciusban is ott ünnepeltünk Nemzeti Ünnepünk alkalmából, most teljesen más volt az útirány. Szabadkán volt lehetőségünk bejutni a városházára. Szó szerint elakadt a szavunk attól, amit ott láttunk. Az eklektikus épület tervezői a híres páros: Jakab Dezső és Komor Marcell, akik többek között Marosvásárhelyen is fenomenálist alkottak, a Kultúrpalota a város ékköve. Így van ez Szabadkán is. Róth Miska üvegfestményei, a Zsolnay kerámiák egyszerűen elvarázsolják az embert. A minták Nagy Sándor festőművész keze nyomát viselik.

A városházából kijőve szétnéztünk a városközpontban, ahol Lados Balázs (Budapesti Szent Margit Gimnázium) történelem-földrajz szakos tanár és Kiss Mészáros Tibor csókai történelemtanár gondoskodtak a minőségi útbaigazításról. Amúgy egész utunk során ők voltak az idegenvezetőink. A Korzón a Népszínháztól a Raichle-palotáig sétáltunk, majd a zsinagóga felújított épületét csodáltuk meg. Közben beleszippantottunk az illatos tavaszi levegőbe és a szabadkai nyüzsgésbe. Sétánk végén koszrút helyeztünk el Kosztolányi Dezső szobránál.

Szabadkáról Óbecsére buszoztunk, ahol párhuzamos foglalkozások keretében először a Than Mór Emlékházban aktívan kikapcsolódtunk a természettudományok tárgykörhöz kapcsolódó eszközök kipróbálása közben. Ezt követően sétáltunk a Tisza parton, ahol a zsiliprendszert csodáltuk meg, majd a városközpont templomait látogattuk meg.

Szállásunk Törökbecsén volt, ahol már vártuk a meleg vacsorát szobáink elfoglalása után. Vacsora után Báló Tibor a helyi Rákóczi Szövetség vezetője ismertetőjét követően néptáncosok előadását kísértük figyelemmel. Az est fénypontja a helyi fiatalok lírai hangvételű könnyűzenei unplugged koncertje jelentette. Fiatal, tehetséges zenészek élnek ott, a lelkületüknek párja nincs, sokan megkönnyezték az előadásukat. Építő jellegű és magasba emelő est volt.

Szombaton reggeli után Csúrogra indultunk. Az emlékműnél tisztelegtünk a legyilkolt ártatlan magyarok emléke előtt. Egyike a legrosszabb helyeknek, ahol jártunk, a hely szelleme szempontjából mindenképpen. Innen Péterváradra mentünk, ahol a kazamaták rejtekébe is bevittek minket. Melegítőben hallgattuk az idegenvezetőket és szemléltük a várvédelem helyszíneit.

Ebéd után Nándorfehérvárt vettük célkeresztbe. Belgrád bejáratánál szombati szúfolt forgalomban araszoltunk, helyi idegenvezetőnk, Kiss Mészáros Tibor mesélte emlékeit. Végre megérkeztünk a várba, ahol Lados Balázs részletesen mesélte Hunyadi János és társai hőstetteit, közben mutatta is, hogy hol érkeztek, hol eveztek a vízen stb. A Száva-Duna torkolat nyugalmat árasztott bennünk, jó helyen járunk.

Vacsorára, Törökbecsére értünk. Az esti program a táncházé és az ismerkedésé volt. Sokat beszélgettünk a helyiekkel, elmeséltek minden szépet, jót, na meg a tényleges problémáikat. Megállapítottuk: nincs miért panaszkodni Magyarországon. A mi kis bajaink semmissé nyilvánítatnak azonnal.

Vasárnap Leiningen-Westerburg Károly törökbecsei szobránál emlékeztünk az aradi vértanúkra, majd a helyi sírkertben tisztelegtünk az 1848-1849-es hősök emlékére emelt Hungária szobornál, akik életüket áldozták a haza védelméért.

Ezt követően Elemérre indultunk, ahol Kiss Ernő honvéd tábornok sírhelyét koszorúztuk meg.

Utunk utolsó állomása az Aracsi pusztatemplom volt. Jó érzéssel gondoltunk az elmúlt napok történéseire és búcsút intettünk vendéglátóinknak és lassan Délvidéknek is.

Lélekben igen erősen tértünk haza Délvidékről. Mindenképpen jó volt ott lenni. Mindezért legyen hála Istennek, hogy végigkísért utunkon.

Köszönettel a kitartásért és fáradtságért: Erdőháti Anna, Besenyődi Beatrix, Jakab Beatrix, Szegő Viktória.

A beszámolót és a fényképeket Katona Péter kapcsolattar