A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákjai 2017. október 13-15. között ismét részt vehettek a Rákóczi Szövetség szervezésében megvalósuló Felvidéki Séta elnevezésű kiránduláson. A Szövetség vállalt feladata, célkitűzése, hogy az anyaországi magyar diákok minél szélesebb körben megismerjék a történelmi Magyarország most már határon kívül lévő, fontos történelmi helyeit, emlékeit, s eközben határon túli diáktársaikkal megismerkedve a szórványlét nehézségeivel, s nemes küldetésével is azonosulhassanak. A rendezvény immáron XXII. alkalommal ismerteti meg a Felvidék gazdag történelmi hagyományaival, természeti kincseivel az arra érdemes diákokat. Iskolánkat idén a 10. B osztály tanulói képviselték: Balogh Zsuzsanna, Kocsis Janka, Málik Maja, Pallós Vivien és Tihor Tímea.

A szervezett program széles spektrumon nyújtott betekintést a Felvidék történelmi múltjába, fejlődő jelenébe a természeti kincsek, kulturális események, rendezvények, kiállítások, múzeumok megtekintésével. Már az első napon elhelyezett megemlékező koszorú olyan felvidéki feledésbe merült magyar értelmiségek emlékhelyére került, akik nemcsak saját korukban, hanem a jelenben is kimagasló értéket hoztak létre. Szepsiben a település két leghíresebb szülöttjére Szepsi Csombor Mártonra az Europa Varietas szerzőjére, valamint Szepsi Laczkó Mátéra, a Lorántffy Zsuzsanna szolgálatába álló református prédikátorra emlékeztünk, akinek nevéhez fűződik az első aszúbor előállítása, s eredeti receptúrájának kidolgozása. Jászó településre érkezve megismerkedhettünk a premontrei szerzetesrend sok viszontagságot megélt monostorával, ahol az apát úr élő történelemként mesélt a rendet és a monostort próbára tevő nehéz időkről. A stószi temetőben a felvidéki magyarság megemlékezéséhez csatlakoztunk, velük együtt helyeztük a megemlékezés koszorúját Fábry Zoltán író, kritikus, a felvidéki magyar irodalmi élet szervező alakjának sírján, majd megtekintettük szülői házát, melyben élete végéig lakott.

Várhosszúrét panziói biztosítottak éjszakai szállást mindkét este, innen indultunk szombaton Krasznahorka vára és az Andrássy-mauzóleum megtekintésére. A csodálatos őszi idő, a levelek milliónyi színárnyalata tökéletes keretbe foglalta a magyarság számára olyan fontos, szimbolikus értékkel rendelkező vár alakját, amelyben a helyreállítási munkák még nem értek véget, de már csak egy daru magasodik tornyai fölé, így várhatóan, hamarosan ismét megnyílik a látogatók előtt. A természeti értékek közül kiemelkedő a közelben található Gombaszögi-cseppkőbarlang, mely az UNESCO Világörökség listáján is szerepel, egyedülálló az itt található szalmacseppkő-képződményei révén. Romantikus sétát tehettünk a múltban Rozsnyó város főterén, ahol megemlékeztünk Andrássy Franciska, a jótékony grófnő szobra előtt az Andrássy-család azon anyagi- és emberi áldozatvállalásairól, amelyeket a Felvidék, a szegények, a magyarság érdekében tettek. A Bányászati Múzeum a környék fő gazdasági tevékenységének történetet mutatta be ásványkiállítással, s technikatörténeti kuriózummal, a gőzhajtású Skoda teherautóval. Az este folyamán egy színházi különlegességen kapcsolódhattak ki a tartalmas nap után a résztvevők, a Felvidék tehetséges színésze, Gál Tamás egy személyben vitte színpadra Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya című vígeposzát, ami üde, vidám hangulatot varázsolt a megfáradt utazók közé.

Az utolsó napon a frissen szövődött barátságok között a búcsúzás szomorúsága, a megismerkedés öröme egyaránt érezhető volt, amikor Várhosszúrét római katolikus templomában együtt imádkoztunk a szentmisén. A templomkerttől sem búcsúztunk el megemlékezés nélkül. Együtt tisztelegtünk a világháború hősi halottjainak kopjafájánál, valamint gróf Esterházy János felvidéki magyar mártírpolitikus emlékműve előtt. Felvidéki Sétánk az Andrássy-család betléri kastélyának megtekintésével zárult vasárnap kora délután, s a 100 fős kiránduló csapat elvált egymástól, hiszen felvidéki és dunántúli társaink Komárom felé, míg mi Miskolc irányában léptük át az országhatárt.

Hálás szívvel köszönjük a szervezők áldozatos munkáját, a Rákóczi Szövetség anyagi szerepvállalását, s a Gimnázium utazási támogatását, amely lehetővé tette számunkra, hogy megismerjük ezeket a történelmi emlékhelyeket, emlékezzünk azokra a karizmatikus személyekre, akik formálták múltunkat, s utat jelöltek ki a jelen számára is. Bízunk abban, hogy minden résztvevő épülésére szolgál az átélt élmény, erősödik a felelősségvállalás gondolata, s egyre jobban értékelni fogjuk azt a küzdelmet, amelyet a határon túl élő magyarság véghez visz nyelvének, kultúrájának továbbélése, múltjának megőrzése érdekében egy idegen ország nemzetiségi kisebbség létébe kényszerülve. Fábry Zoltán szavaival zárom visszaemlékezésem, mely líraian példázza azt a hihetetlen harcot, amelyet Csehszlovákiában átélt minden magát magyarnak valló honfitársunk: „Nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodásabb hangszere volt, kihágási objektummá szürkült. Újság a bűnös nyelvén nem jelenhet meg, rádiót tilos hallgatnom. Lekonyult fejjel járok, és némán, és ha lehet, ki sem mozdulok emberek közé. Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott emberek szégyen- és félelemterhes élete. És az ok? Egyetlenegy tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok.”