Ballagási beszéd, 2014

Kedves Gyülekezet, Szülők, Vendégek, Ballagó Diákok!

Szeretettel köszöntöm a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona ballagási ünnepségén megjelenteket, a Kollégium tagozatainak, a testvérintézményeknek a vezetőit és munkatársaikat. Köszöntöm a fenntartó Egyházkerület és a gyülekezetek képviselőit. Köszönöm, hogy jelenlétükkel megtisztelték ballagási istentiszteletünket és ünnepségünket.
Személy szerint is köszöntöm:

Köszönöm Fehér Norbert vallástanár úr igeszolgálatát, Mónus Béla tanár úr orgonajátékát.

Levélben köszöntötte az jelenlévőket dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr:

LEVÉL

Kedves Ballagó Diákok!

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma most búcsúzó évfolyamai már beírták nevüket a Kollégium történetébe. Ti vagytok egyrészt az az évfolyam, amelynek megadatott, hogy legidősebb diákokként részesei lehessetek a Debreceni Kollégium alapítása 475. évfordulójához kapcsolódó rendezvényeknek. Köszönöm, hogy segítettetek a szervezésben, lebonyolításban, türelmesen végig ültétek az ünnepségeket, a beszédeket, a színdarabokat és hangversenyeket. Másrészt Ti vagytok az utolsó olyan évfolyam, amely az évtizedek óta megszokott módon búcsúzik a Gimnázium jelenlegi épületétől. Az utánatok jövő osztályoknak már biztosan másféle lesz a ballagása, hiszen ők már a Péterfia utcai épületben fejezik be tanulmányaikat.

Milyen útravalót, tanácsot adhatnék nektek? Arra gondoltam, hogy a jubileumi tanévben szóljanak most hozzátok azok az egykori refis diákok, akik néhány évtizeddel ezelőtt ballagtak el, de életük tapasztalataival a hátuk mögött nálam hitelesebben nyilatkozhatnak arról, mit is kaptak a Kollégiumtól, az ősi alma matertől. A Kollégium jubileumi eseményeihez kapcsolódva jelentek meg második kiadásban az 1950-es években végzett egykori diákok visszaemlékezései Menedék címmel. Három öregdiák egy-egy ma is időszerű gondolatát kívánom megosztani veletek:
Dr. Péter Mózes orvosprofesszor, egyetemi tanár a Kollégiumban nőtt fel, mert édesapja a Tanárképző Intézet tanára, később a Kollégium igazgatója lett. Így vall a Gimnáziumról:

Csete György Kossuth és Prima Primissima díjas építész is ezer szállal kötődik Debrecenhez, vele személyesen is találkoztatok az Oratóriumban. A Jubileum alkalmából elhelyezett, 100 híres kollégiumi diák névsorában ő is szerepel:

Ő ezt üzeni nektek:

A harmadik hozzátok szóló elődötök Mátyásné Balla Eszter, akinek édesapját, Balla Árpád hajdúnánási református lelkészt a kommunista hatalom valósággal a világ végére száműzte, de gyermekeit óriási erőfeszítéssel mégis iskolánkba járatta. Balla Eszter ezt az útravaló gondolatot helyezi ballagási tarisznyátokba:

Kívánom, hogy legalább egy-egy gondolatot vigyetek magatokkal elődeitek üzeneteiből, és legyen életetek legalább olyan gazdag, másoknak szolgáló és Istentől megáldott, mint az övéké!

Az előttünk álló nemzedékek nemcsak szép gondolatokat hagytak ránk, őket követő nemzedékekre. Iskolánk több olyan alapítvánnyal rendelkezik, melynek anyagi hátterét egykori diákok teremtették meg. A most ballagók közül nagyon sokan részesültek komoly anyagi támogatásban az ő segítségükkel. Emlékezzünk rájuk hálaadással és kegyelettel.

Ballagási ünnepségeinken hagyományosan két olyan egykori diákra emlékezünk név szerint, akik egész életükben nemcsak büszkék voltak arra, hogy a Debreceni Kollégium diákjai lehettek, hanem az utánuk következő nemzedéket is kiemelkedő teljesítményre kívánták ösztönözni:

BAY ZOLTÁN világhírű fizikus nemcsak büszke volt egykori iskolájára, hanem a család államosított vagyonáért kapott kárpótlási jegyeket az intézménynek adományozta. Ebből az összegből készült a Bay Zoltán emlékérem, Győrfi Lajos szobrászművész alkotása. Ezt a díjat minden évben a természettudományos tárgyakban kiváló eredményeket elérő, versenyeken eredményesen szereplő, személyiségében is példamutató végzős diáknak ítéli oda a Nevelőtestület. Az iskola tanári kara úgy döntött, hogy ebben a tanévben KÁDÁR BÉLA 12.C osztályos tanulót jutalmazza az emlékéremmel, és a vele járó 30 ezer Ft-tal. Bay Zoltán Amerikában élő özvegye minden évben nagy figyelemmel kíséri a díjazást, és várja, hogy a díjazott tanuló egy E-mail-ben bemutatkozzon!

SZILÁGYI TIBOR debreceni orvosprofesszor szintén iskolánk diákjai volt, 1939-ben érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Doktora volt. Aktív sportoló volt, majd sportvezetőként segítette az egyetemi sportéletet. 2007-ben bekövetkezett haláláig lelkes tagja volt a Kollégium Baráti Körének.

Férje emlékére alapította özvegye a Dr. Szilágyi Tibor Jó Tanuló-Jó Sportoló Emlékdíjat, melyet most ötödik alkalommal osztunk ki. Az alapító szándéka szerint a Gimnázium meghirdette az Emlékdíj elnyerésére szóló pályázatát. A beérkezett pályázatok közül a Gimnázium nevelőtestülete Oláh Márta 12.C osztályos tanuló pályázatát ítélte minden tekintetben a legjobbnak, és neki ítélte az ez évi Szilágyi Tibor díjat és a vele járó 60.000 Ft összegű pénzjutalmat. Oláh Márta kitűnő tanuló, labdarúgásban, kosárlabdában, karatéban és atlétikában versenyzett és ért el sikereket.

Kérem Dr. Szilágyi Tibornét, hogy szíveskedjék átadni az Emléklapot és szólni az egybegyűltekhez.

Ebben az évben újabb díjjal gazdagodott az egykori diákjainkra emlékező lista. LIPTÁK PÁL egyetemi tanár, akadémikus, a Kollégiumi Baráti Kör egykori elnöke tiszteletére özvegye alapította a Lipták Pál Emlékdíjat, melyet évente a Gimnázium egy tanulmányi munkájában és magaviseletében is példamutató diákja kaphat meg. A 25.000 Ft összegű Díjat a tanévzáró ünnepségen adja majd át az alapító. Mivel ebben az évben a díjazott egyik végzős diákunk, ezért kihirdetem a Nevelőtestület döntését és gratulálok neki: Kiss Flóra 12.B osztályos tanuló a díjazott.

Kedves Maturandusok!

A múltból visszatérve a jelenbe és a jövőbe: kívánok nektek sikeres érettségit és felvételit, boldog és tartalmas életet! Kívánom, hogy találjátok meg az Isten által a számotokra elkészített helyet és szolgálatot az életben! Emlékezzetek mindig szeretettel egykori iskolátokra, és az éppen benne tanulókra és tanítókra! Ne feledjétek jelmondatunkat:

Orando Et Laborando!
Imádkozva és Dolgozva!