A Kolozsvári Református Kollégium a magyar nevelés– és művelődéstörténet egyik legkiemelkedőbb intézménye. Több mint 450 éves történetének vannak kiemelkedő és fényes lapjai, és vannak szomorú és tragikus korszakai. Híres tanárainak és diákjainak névsora önmagáért beszél. Nem lehet olyan magyar irodalomtörténeti vagy művészettörténeti kiadványt kézbe venni, melyben ne találkoznánk a Kolozsvári Kollégium egykori diákjaival. A névsor ilyen nevekkel kezdődik: Apáczai Csere János, Bólyai Farkas, Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Kós Károly, Sütő András, Wass Albert, Gyulai Pál, Reményik Sándor, Benkő Samu, Kallós Zoltán … A sor hosszú ideig folytatható.
Ezt a felbecsülhetetlen szellemi értéket ismeri el a Magyar Örökség Díj, amit 2007-ben kapott meg a kolozsvári Kollégium.
A Kolozsvári Református Kollégium a 20. században osztozott az erdélyi magyarság sorsában. A trianoni békediktátum után magyar református középiskolaként az életben maradásért, a vizsgáztatási jog megszerzéséért küzdött. A 2. világháború után 1948-ban államosították és egy román iskolával olvasztották össze, ahol búvópatakként maradt meg a magyar nyelvű oktatás.
A romániai kommunista rezsim bukása után a tetszhalott állapotból magához térő református egyház egyik első célja lett a Kolozsvári Református Kollégium újraindítása. 25 évvel ezelőtt egy román nyelvű általános iskola termeiben délutáni oktatás formájában indult meg a tanítás. Ekkor hangzott el Csiha Kálmán püspök úr prófétai mondata: Ennek az iskolának nincs teste, csak lelke, de őrizzétek a lelket, mert az a legfontosabb! Szeretettel köszöntjük körünkben Dr. Székely Árpád igazgató urat, akik részese volt ennek e szellemi honfoglalásnak, és azóta is vezeti az intézményt.
Az elmúlt 25 év sok nehézséget és sok örömet is hozott magával. A Farkas utcai ősi épületbe csak 2002-ben tehették be a lábukat az igazi örökösök, és ma is a legmerészebb álmok közé tartozik az a vágy, hogy a Kollégium új épületének is birtokosai lehessenek.
Az elmúlt 25 év pedagógiai munkája méltó a neves elődökhöz, a nemes hagyományokhoz. A különböző tanulmányi és sport versenyeken, pályázatokon számtalan díjat nyertek az iskola diákjai. Kapcsolatrendszerük egyedülálló, a Kárpát-medencén túllépve az egész világra kiterjed. Hálásak vagyunk azért, hogy a Debreceni Kollégiumot is testvérintézményeik közé fogadták. Köszönjük a cserediák kapcsolatokat, a nyári táborozási lehetőséget, a kiránduló osztályaink befogadását. Örülünk, hogy a fölöslegessé vált bútorainkkal segíthettük az új szakiskolai épület berendezését, az internátusi életfeltételek javítását.
A Kolozsvári Kollégium részére megítélt Gyarmati Díj az alapító szándéka szerint az intézmény magyar és történelem tanítás területén elért eredményeinek az elismerését jelenti. Az iskola évkönyvében csak az elmúlt öt tanév versenyeredményeinek felsorolása is sok oldalt foglal el. Nyelvművelő, beszédművelő, helyesírási és szavaló versenyeken, mesemondó és balladaéneklő vetélkedőkön szerepeltek kiválóan a Kollégium diákjai. Történelemből szintén elismerésre méltók az eredmények, az 1848/49-es szabadságharchoz, az 1956-os forradalomhoz kötődő vetélkedőkön kiválóan szerepeltek a kolozsvári diákok. Az iskola lelkületének formálásában kiemelkedő helyet foglal el a Kórus, melynek munkájában gyakorlatilag minden diák részt vesz. Az eredmények a Kollégiumban tanító és nevelő munkát végző tanárok szakmai felkészültségét és áldozatos munkáját dicsérik. Az igazgató úr által vezetett énekkar a legkisebb falusi gyülekezettől Amerikáig, a Farkas utcai templomtól a Művészetek Palotájáig szerepelt már, vihette a Kollégium jó hírét, szolgálhatta az egyetemes magyarságot.
A Debreceni Református Kollégium, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerület egész közössége Isten iránti hálaadással tisztelgünk a Kolozsvári Református Kollégium tanárainak és diákjainak kiváló eredményei előtt, és Isten áldását kérjük az intézmény további életére, felbecsülhetetlen értékű szolgálatára.