Kedves Gyülekezet, Szülők, Vendégek, Ballagó Diákok!

Szeretettel köszöntöm a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona ballagási ünnepségén megjelenteket, a Kollégium tagozatainak, a testvérintézményeknek a vezetőit és munkatársaikat. Köszöntöm a fenntartó Egyházkerület és a gyülekezetek képviselőit. Köszönöm, hogy jelenlétükkel megtisztelték ballagási istentiszteletünket és ünnepségünket.

Személy szerint is köszöntöm:

Levélben köszöntötte a ballagókat: dr. Bölcskei Gusztáv rektor úr, Szabó István és Steinbach József püspök urak.

Köszönöm Horsai Ede vallástanár úr igeszolgálatát, Mónus Béla tanár úr orgonajátékát.

Kedves Ballagó Diákok!

Szeretettel köszöntelek Titeket életetek eme döntő pillanatában, amikor jelképesen is becsukódik mögöttetek a Debreceni Református Kollégium kapuja, és ide már csak vendégként térhettek vissza. Az elmúlt 4 vagy 5 év során bizonyára többször álmodoztatok erről a pillanatról, de talán meg is rettentetek a lehetőségtől, és halogattátok volna az elkerülhetetlen búcsú idejét. Az iskolától búcsúzó diák úgy érezheti magát, mint a fészkéből kirepülni vágyó madárfióka: vonzza a beláthatatlan messzeség megannyi új és érdekes kínálata, de az ugrás pillanatában mégis szívesen megkapaszkodna a biztonságot nyújtó szűk fészek peremében. Visszaút azonban már nincsen: Az iskolában megszerzett tudás, az elsajátított ismeret, az itt kötött barátságok arra valók, hogy azzal egy jóval nagyobb közösséget gazdagítsatok, gyarapítsatok. A tálentumokat nem elásni kell, hanem most jött el az ideje a gyarapításnak, amire mennyei gazdánk azt mondhatja majd: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!”

Kedves Barátaim! Lehet, hogy most még ezt nem érzitek, de a kollégiumi diákok hosszú sorának igen szerencsés nemzedéke vagytok. A Debreceni Kollégium történetének két olyan jeles pillanatát élhettétek meg kollégiumi polgárként, melyek csak ritkán adatnak meg egy intézmény történetében. Az utóbbi száz évben ti voltatok az a diákközösség, akik háborítatlanul és méltó körülmények között emlékezhettetek meg az ősi Kollégium kerek évfordulójáról, a mögöttünk álló 475 évről. Lehet, hogy Ti most inkább arra emlékeztek, hogy hányszor ültetek a jubileumi rendezvényeken ezekben a padokban, hallgattatok unalmas és hosszú beszédeket, igyekeztetek legalább arra vigyázni, hogy a szemetek le ne csukódjon, vagy a tanárok észre ne vegyék a pad alatt nyomogatott kütyüket. Higgyétek el, eljön még az idő, amikor visszasírjátok ezeket az éveket, nemcsak az ünnepségeket, de a matematika és egyházi ének órákat is. Köszönöm, hogy zokszó nélkül vállaltátok az ünnepi rendezvények rendezési és szervezési feladatait, igen jó bizonyságul a hazai és külföldi vendégek számára. A jubileumi rendezvények során a legnevesebb állami és egyházi vezetőkkel találkozhattatok, hallgathattátok beszédeiket, de nem biztos, hogy minden gondolatra emlékeztek. Ezért hadd idézzem fel Áder János köztársasági elnök úrnak a Kollégium Emlékkönyvébe írt sorait, ezek a sorok most elsősorban hozzátok, ballagókhoz szólnak:

„ A Debreceni Református Kollégium 475 esztendeje ad leckét a hazának: orando et laborando. Ahogy a debreceni múltra, úgy a ma itt tanulók tudására, erejére is szükségünk lesz, hogy Magyarország a jövőben jól vizsgázzon tiszteletből, erkölcsből, helytállásból, hazaszeretetből és összefogásból.”

A másik, történelmi léptékkel mérve is fontos esemény, hogy ti vagytok az első olyan osztály, amely a Gimnázium eredeti épületétől, a Péterfia utcai egykori Főgimnázium épületétől vesz búcsút ballagáskor. Számotokra talán mindig a régi, a Kollégium háta mögött álló épület lesz az igazi iskolaépület, hiszen ott kezdtetek, ott töltöttetek el több időt, az emlékek java része is odaköt titeket. Mégis, legyetek büszkék arra, hogy aktív részesei lehettetek egy történelmi igazságtételnek, és a Ti segítségetek is hozzájárult ahhoz, hogy a következő osztályok már egy impozáns, kulturált, a mai kor követelményeinek megfelelő épületben kezdhetik tanulmányaikat. Külön köszönöm a Fiúinternátus diákjainak, hogy vállalták a nehézségeket azért, hogy az utánuk jövők már sokkal jobb körülmények között élhessenek. Személyesen is hálás vagyok, hogy megérhettem ezt a napot, hiszen a mi évfolyamunk volt az első, amely már a Kálvin téri épületből ballagott. Isten íme megadta azt, hogy köszönthessem azokat, akik visszatértek oda, ahová mi már nem léphettünk be ballagó diákként. Legyetek büszkék arra, hogy legidősebb honfoglalókként ti vehettétek birtokba az új épületet, és legyetek méltók azokhoz a kiváló elődeitekhez, akik ebben az épületben tanultak, és érettségizőként innen ballagtak!

Kedves Barátaim! Kedves Ünneplők!

Ballagási ünnepségeinken hagyományosan két olyan egykori kollégiumi diákra emlékezünk név szerint, akik egész életükben nemcsak büszkék voltak arra, hogy a Debreceni Kollégium diákjai lehettek, hanem az utánuk következő nemzedéket is kiemelkedő teljesítményre kívánták ösztönözni:

BAY ZOLTÁN világhírű fizikus nemcsak büszke volt egykori iskolájára, hanem a család államosított vagyonáért kapott kárpótlási jegyeket az intézménynek adományozta. Ebből az összegből készült a Bay Zoltán emlékérem, Győrfi Lajos szobrászművész alkotása. Ezt a díjat minden évben a természettudományos tárgyakban kiváló eredményeket elérő, versenyeken eredményesen szereplő, személyiségében is példamutató végzős diáknak ítéli oda a Nevelőtestület. Az iskola tanári kara úgy döntött, hogy ebben a tanévben Nagy Kristóf Pál 13.D osztályos tanulót jutalmazza az emlékéremmel, és a vele járó 30 ezer Ft-tal. Nagy Kristóf Pál éveken keresztül számtalan természettudományos, elsősorban Biológia szaktárgyi versenyen képviselte iskolánkat, szerzett értékes helyezéseket. Legkiemelkedőbb eredményét ebben a tanévben érte el: az Országos Tanulmányi Versenyen Biológia tárgyból 2. helyezést ért el. Vele együtt szeretnék szaktanárának, Uherkovich Zoltán tanár úrnak is köszönetet mondani, nélküle nem születhetett volna meg ez a kiváló eredmény. Bay Zoltán Amerikában élő özvegye minden évben nagy figyelemmel kíséri a díjazást, és várja, hogy a díjazott tanuló egy E-mail-ben bemutatkozzon!

SZILÁGYI TIBOR debreceni orvosprofesszor szintén iskolánk diákjai volt, 1939-ben érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Doktora volt. Aktív sportoló volt, majd sportvezetőként segítette az egyetemi sportéletet. 2007-ben bekövetkezett haláláig lelkes tagja volt a Kollégium Baráti Körének.

Férje emlékére alapította özvegye a Dr. Szilágyi Tibor Jó Tanuló-Jó Sportoló Emlékdíjat, melyet most ötödik alkalommal osztunk ki. Az alapító szándéka szerint a Gimnázium meghirdette az Emlékdíj elnyerésére szóló pályázatát. A beérkezett pályázatok közül a Gimnázium nevelőtestülete két tanulót tartott jutalmazásra méltónak : Szikszay Mária 13.D osztályos, valamint Horváth Ivett Szalome 12.C osztályos diákot. Mindketten 30.000 Ft jutalmat kapnak.

Kérem Dr. Szilágyi Tibornét, hogy szíveskedjék átadni az Emléklapot és szólni az egybegyűltekhez.

Kedves Maturandusok!

Kívánok nektek sikeres érettségit és felvételit, boldog és tartalmas életet! Ne feledkezzetek meg köszönetet mondani szüleiteknek, akiknek áldozata révén juthattatok el idáig. Kívánom, hogy találjátok meg az Isten által a számotokra elkészített helyet és szolgálatot az életben! Emlékezzetek mindig szeretettel egykori iskolátokra, és az éppen benne tanulókra és tanítókra!

Legyen iskolánk jelmondata egész életetek vezérgondolata: