Az idei Schiers-i tanulmányúton 21 diák vehetett részt, 16 lány, és 5 fiú. Március 15-én este indultunk el, kétheti holmival, nagy reményekkel, és két kísérőtanárral.

Az odatartó úton megnéztük Kufstein várát, itt kaptunk egy kis szabadidőt is, majd újult erővel folytattuk utunk Svájc felé.

Schiers egy mesébe illő, kis falu Graubünden kantonban. Reggel nyolctól este hatig diákok százai töltik fel élettel a kis utcákat, majd egy fél óra alatt szinte kiürül a város, és másnap kezdődik elölről. Vonatokon és postakocsikon érkeznek a közeli falvakból, városokból az Evangélikus Középiskolába. Egy hétig mi is részesei lehettünk ennek a körforgásnak. Vendéglátó családoknál szálltunk meg, kik messzebb, kik közelebb (az iskola mellett). A legtöbben boldogan emlékeznek vissza erre az egy hétre, és reméljük, hogy mindenkinek sikerül tartani a kapcsolatot a svájci diákokkal. Ez az első hét volt talán a leghasznosabb nyelvgyakorlás tekintetében, hiszen muszáj volt németül beszélnünk, a család javította a hibáinkat, nekünk meg nem volt más dolgunk, mint beszélni, beszélni, és beszélni.

Részt vehettünk német nyelvű órákon, a svájci diákokkal közösen, és tartottak nekünk is, külön órákat. Így voltunk matematika-, média-, politikaórán is. Még az is élvezte őket, aki nem is szereti a tantárgyat, szakszavakat tanultunk, javítottak a kiejtésünkön. A közös krimiolvasást is szerette mindenki, az órát tartó tanár közvetlensége és figyelmessége miatt is. Persze az sem volt hátrány, hogy ki tudta mondani a neveinket. (ennek kifejezetten örültünk)

Kirándulásainkon svájci tanárok kísértek el minket. Többek között voltunk Grüschben, Vaduzban, Zürichben, Luzernben, Churban a Rajna-vízesésnél, elsétáltunk a Salginatolbrücke-ig, fürdőztünk Bad Ragazban, hajókáztunk a Reuss-folyón, megnéztünk egy hó nélküli síparadicsomot Davosban, láttuk többször is távolról a Bodensee-t, és egy vízerőművet, egy vonatjavítót, St. Gallent, ahol pár diáknak alkalma nyílt meghallgatni pár méterről a nyolctonnás harangot. Volt 20 fokos meleg, és jártunk méteres hófalak között. Láttunk tavaszt, nyarat, telet, kis falvakat és nyüzsgő (svájci méretekkel számított) metropolisokat.

Két héten keresztül nem csak a nyelvtudásunk fejlődött, hanem a látókörünk is. Éltünk a gazdag nyugaton, ahol minden tanuló i-Paddel tanul, tankönyvek nélkül, ahol nagyítóval kell keresni a nélkülözést. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy habár vonzó ez az életmód, és sokan akár még egyetemre is szívesen mennének vissza, mégis maradunk a mi jól megszokott hazánkban, ha más nem, a magyar konyha miatt.

Köszönjük a lehetőséget, hogy kint lehettünk. Köszönjük mindkét iskolának, a vezetőségnek, a tanárainknak. Köszönjük Veressné Létai Ágnes tanárnőnek és Karasszon Dániel tanár úrnak, hogy hazahoztak minket épen és egészségesen, hogy segítettek minket két héten keresztül.

Svájc. Gyönyörű voltál.