A mai nap mérföldkő a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma életében. 42 évi kényszerű száműzetés után visszatérhetünk abba az épületbe, melyet elődeink azzal a céllal építettek és hagytak ránk, hogy az a református oktatás és nevelés kiemelt és megbecsült helye legyen. Személyesen is hálát adok Istennek, hogy én, aki diákként megéltem a kényszerű kilakoltatást, most emelt fővel, örömmel és boldogon léphetek be tanártársaimmal és diákjainkkal együtt a felújított épületbe. Megbecsüléssel és tisztelettel adózom azoknak az egykori diákoknak, tanároknak és elődöknek, akik bár szerették volna, nem élhették meg ezt a napot. Emléküket tisztelettel és kegyelettel megőrizzük.
Tudjuk, hogy a mai ünnepnap Isten végzése és kifürkészhetetlen akarata jóvoltából érkezhetett el, de méltó, hogy köszönetet mondjunk azoknak, akik eszközei voltak az Ő tervei megvalósításának. Köszönjük a magyar kormány anyagi támogatását, az egyházkerület vezetése, személy szerint Püspök Úr, Titkár Úr és munkatársaik fáradozását, a tervezők és építők munkáját. Külön köszönöm diákjainknak és tanárainknak a költözködés lebonyolításához és az új épület berendezéséhez nyújtott pótolhatatlan segítségét. Sokak erőfeszítéseként jutottunk el odáig, hogy holnap megkezdhetjük a tanítást az éppen 100 éve épült csodálatos épületben.
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy hónapok, sőt talán évek telnek el, amíg igazán belakjuk az épületet, amikorra minden bútor, felszerelés, gyűjtemény, tabló a helyére kerül. Ehhez a szép munkához kérem nemcsak a tanáraink, hanem diákjaink, szüleik, öregdiákjaink, támogatóink segítségét, ötleteit és javaslatait.
Reménységünk az, hogy a Gimnáziumnak nemcsak elhelyezési körülményei, felszereltsége és technikai színvonala javultak általunk talán el sem képzelt mértékben, hanem az oktatás és nevelés színvonala is követni fogja azt. Elsősorban tanáraink számára lesz óriási kihívás megfelelni annak az elvárásnak, amit tanulóink szülei, egyházunk és a magyar nemzet egész közössége joggal vár el tőlünk. Kívánom, hogy a feladat nagysága ne megbénítson, hanem jobb és színvonalasabb munkára sarkaljon. Ne felejtsük, hogy minden nemzetközi és hazai felmérés azt mutatja, hogy egy-egy oktatási intézmény vagy rendszer eredményességét elsősorban nem az oktatás körülményei vagy a technikai felszereltségének színvonala, hanem pedagógusai felkészültsége, szakmai és módszertani alkalmassága, odaszánása határozza meg.
Diákjainknak azt kívánom, hogy legyenek büszkék az új épületre, hiszen nekik, értük épült. Úgy vigyázzatok rá, mint a sajátotokra, hogy majd gyermekeiteknek, unokáitoknak is büszkén mesélhessétek: Mi voltunk azok a szerencsések, akik újra birtokba vettük atyáink örökségét. Úgy érzem, ezentúl még inkább irigylésre méltó lesz debreceni református diáknak lenni. Szorgalommal, minőségi munkával, egymásért és iskolánkért viselt felelősséggel bizonyítsátok: a jövőbe történő legjobb befektetés az iskolák építése, megújítása.
Befejezésül azt kívánom, hogy ez a csodálatos épület ne csak az ott tanuló és dolgozó diákoké és tanároké, hanem egyházunk és népünk közös szellemi tulajdona, egyik kulturális és tudományos központja lehessen. Arra törekszünk, hogy szellemi értékei, felhalmozott tárgyi emlékei és pedagógiai tapasztalatai más református és állami iskolák tanulói és tanárai, az egykori diákok, a szülők és minden érdeklődő számára hozzáférhetőek legyenek. Így válhat ez az intézmény évszázados örökségével jól sáfárkodva újra az Ország Iskolájává, igazi Alma Materré.
Ezen célok eléréséhez segítsen minket a minden napon megélt és gyakorolt ősi jelmondatunk: Orando et Laborando! Imádkozva és Dolgozva!
Ezekkel a gondolatokkal a Gimnázium 2014/15. tanévét, az ősi Debreceni Kollégium 477. tanévét megnyitom.