Iskolánk ebben az évben is sikeresen pályázott a Rákóczi Szövetség március 15-i diákutaztatási programjára. Az utazó csoport a 10.D osztály tagjaiból (27 fő), valamint az iskolai diákönkormányzat tagjaiból állt. Utóbbiak közösségi munkájuk miatt jutalomként vehettek részt a programban. A résztvevők száma: 38 diák és 4 kísérő tanár.

A pályázatban tervezett programot maradéktalanul teljesítettük. Három Református Kollégiumot (Kolozsvár, Székelyudvarhely, Marosvásárhely) látogattunk meg. Felkerestünk történelmi emlékhelyeket (Mátyás király szobra és szülőháza, Tamási Áron és Orbán Balázs emlékhely, Petőfi Sándor sírja, Bólyai János és Farkas szobra…), valamint felfedeztünk természeti és népművészeti kincseket (tordai sóbánya, Korond…). A program csúcspontját a Marosvásárhelyi Református Kollégium diákjaival közös március 15-i ünnepség jelentettet, ahol tanulóink a műsorban is részt vettek. Minden résztvevő számára emlékezetes marad ez a kirándulás, több tanuló kifejezte reményét, hogy családjával minél előbb szeretne visszatérni ezekre a tájakra. Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását!

Debrecen, 2016. március 31.

Az alábbiakban az egyik résztvevő diák (Andorkó Katalin 10.D osztályos tanuló) beszámolója olvasható.

Beszámoló a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma 10. d osztályának erdélyi kirándulásáról

2016. március 23, reggel 7 órakor mindenki lázasan pakol fel a buszra, indulás előtt elköszönünk a szülőktől, a várostól. Az arcok rövidesen kivirradnak, ébredezünk. A többiekkel a kirándulás pillanatait tervezzük, és előre elképzeljük, milyen sok új élménnyel térünk majd vissza. Utunk hosszú, ideje indulni.

Útközben felvesszük a leányinternátusnál a lányokat, és irány a határon túl. A határt átlépve egyre közelebbinek érezzük úticélunk. Első megállónk a Királyhágó, ahol mesebeli táj tárul a szemünk elé. Nemsokára Kolozsvár belvárosába csöppenünk, ahol Kovács Tibor nagytiszteletű úr vezetésével sétálunk körbe a Református Kollégium patinás épületében. Az iskola állapota sajnos közel sem olyan, mint itthon, ám, mint kiderül, ez semmiben nem akadályozza a tanulókat. Szívük mélyén, mint magyar diákok járnak be ide a hétköznapokon az új ismeretekért és a közösségért. Megebédelünk, majd belesünk a Farkas utcai templomba. Itt is elidőzünk kicsit az épületet csodálva. Elhaladunk a híres Babes-Bolyai egyetem mellett. A Szent Mihály templomnál rengeteg képet készítünk Mátyás királyunk lovasszobráról és az osztályról. Mátyás király szülőházánál ismerősökkel találkozunk, volt iskolatársainkkal. Cserefalván már vacsorával várnak minket. A szálláson mindenkit átjár a családias falusi hangulat. A gyerek sok, a melegvíz nem annyira. A vizet a kútból nyerik, de a társaságnak ez sem okozhat különösebb problémát. Hajnalig fennmaradunk, beszélgetünk, aztán igyekszünk pihenni is egy kicsit, hogy holnap frissen keljünk.

A másnapot kiadós reggelivel indítjuk. Mielőtt újra útnak indulunk, a reggelt rövid áhítattal folytatjuk a falu templomában. A buszon jut idő, hogy az is kipihenje magát, akinek este nem sikerült. A legtöbben csendesen bámulnak ki az ablakon, és nézik, hogy fut a békés táj a buszunk mellett. A busz hátulja csicsereg a beszélgetőktől, akik már az újabb napot tervezik. Első megállónk Korond, ahol szabadon nézünk szét az út menti árusoknál. Mindenki visz valami apróságot az otthoniaknak.

Másodjára Tamási Áron síremlékénél állunk meg. Pár szóval megemlékezünk róla, és persze nem mulasztjuk el a koszorúzást sem. A következő pihenőnk Orbán Balázs síremléke, ahová szintén lerakjuk koszorúnkat. A domboldalon lefele mindenki fotózkodik a székelykapuknál. Veszünk egy mély levegőt, belélegezzük a hely hangulatát, majd továbbállunk.

Az ebéd a Székelyudvarhelyi Református Gimnáziumban vár. Itt is alaposan szétnézünk, közben mindenki ír az otthon maradtaknak. Elbüszkélkedünk az újonnan szerzett élményeinkkel. Rövid szabadprogram után irány Fehéregyháza, ahol Petőfit utoljára látták. Hosszabb megemlékezés után ide is felkerül a koszorúnk. Esteledik már, késésben vagyunk, de a nap utolsó megállóját nem merjük kihagyni. Segesvár. Az éjszakai fények segítségével az egész városra rálátunk. A látvány után senki sem bánja ezt a kitérőt sem, még ha a vacsorához később is érünk oda. Mire visszaérünk a faluba, már nyüzsögve várjuk a meleg ételt.

Az ebéd a Székelyudvarhelyi Református Gimnáziumban vár. Itt is alaposan szétnézünk, közben mindenki ír az otthon maradtaknak. Elbüszkélkedünk az újonnan szerzett élményeinkkel. Rövid szabadprogram után irány Fehéregyháza, ahol Petőfit utoljára látták. Hosszabb megemlékezés után ide is felkerül a koszorúnk. Esteledik már, késésben vagyunk, de a nap utolsó megállóját nem merjük kihagyni. Segesvár. Az éjszakai fények segítségével az egész városra rálátunk. A látvány után senki sem bánja ezt a kitérőt sem, még ha a vacsorához később is érünk oda. Mire visszaérünk a faluba, már nyüzsögve várjuk a meleg ételt.

A reggelivel már álmosan nyitjuk meg a következő napot. a pakolás kissé lehangol mindenkit. Az áhítaton megköszönjük a fogadtatást és a vendégszeretetet. Énekkel búcsúzunk. A buszon az ablakoknak dőlve zötyögnek a fejek nagy szuszogások közepette.

Mire Marosvásárhelyre érünk, senki sem tudja, mire számítson. Az iskolában mindenki kokárdában. Mi is ünnepi öltözetre cseréltük a túrázós ruhákat. Itt hallgatjuk végig az ünnepi előadást, amely szívmelengetően hat mindenkire. A műsort közös énekléssel zárjuk. Jó látni, itt mindenki szívében hordozza ezt a magyar ünnepet is. A mi kis csapatunk rövid műsorral viszonozza az előadást. Mindenki meghatódva beszélget. Eljön az ebédidő, azaz a pizza ideje. A beszélgetés már kevesebb, hiszen tele szájjal eszünk egy terembe letelepedve. Sétálunk egyet a városban, majd indulunk haza. A tordai sóbányában ámulva figyeljük a természet csodáit, melyek épp a szemünk elé tárulnak. Még egy gyors csónakázásra is van lehetőség a barlang belsejében.

Az útnak nekivágva a maradék pizzát majszoljuk. Vidámság uralkodik a buszon, mégis búslakodunk. A kirándulás lassan teljesen véget ér. A határnál megállunk – ellenőrzés. Már csak egy óra és otthon vagyunk.

2016. március 15., este fél 11. Búcsúzás. Holnap iskola. Másnap a padokban ücsörögve álmodozva tekintünk vissza az eseményekre, sokat nevetünk, de főként sajnáljuk, hogy véget ért ez a kalandunk is. Utunk tanulságos volt. Új élményekkel, új érzésekkel gazdagodtunk, melyeket újra és újra fel fogunk emlegetni, és sohasem felejtjük el.