Iskolánk vezetése nevében szeretettel köszöntöm a szalagtűző ünnepségen megjelenteket. Köszöntöm a Kollégium tagozatainak vezetőit, a fenntartó egyházkerület képviselőit, meghívott vendégeinket, iskolánk egykori tanárait, minden kedves jelenlévőt. Levélben fejezte ki jókívánságait Dr. Bölcskei Gusztáv ny. püspök, a Hittudományi Egyetem Rektora , iskolánk egykori diákja. Köszöntést küldött Dr. Steinbach József, a Dunántúli Református egyházkerület püspöke.

Köszönöm a mai alkalom szervezőinek, rendezőinek, közreműködőinek áldozatos munkáját és szolgálatát. Különösen az osztályfőnökök, szülők, és természetesen, a mai nap főszereplői, a végzős diákok tettek sokat azért, hogy ma egy így együtt lehessünk, ünnepelhessünk!

Köszönöm a kedves szülőknek, családtagoknak, hogy eddig kísérték, támogatták gyermekeik tanulmányait. Kívánom, hogy legyenek büszkék rájuk, és érezzék nagyon jól a mai napon magukat.

Kedves Maturandusok! Érettségire Készülő Barátaim!

Ünnepi bevonulásotokat nézve, aztán most rajtatok végigtekintve óhatatlanul visszaemlékszem saját szalagavatómra az Aranybika Szálló Bartók termében. Mennyire más világ volt körülöttünk, mennyire mások voltak a vágyaink, elvárásaink, elképzeléseink. Felrémlenek előttem egykori tanáraink arcai, akiknek nagy része elment a minden élők útján. Valami azonban bizonyára közös az akkori és mai maturandus diákokban:

Ekkor szembesültünk igazán azzal, hogy életünk egy olyan szakaszba lépett, ahol fokozatosan, de visszavonhatatlanul megszűnik valami, és elkezdődik egy új, egyelőre bizonytalan, de mégis izgalmas, kihívásokkal teli időszak.
Igen, a kis szalag feltűzése jelzi, hogy napjaitok meg vannak számlálva abban az intézményben, amely életetek egy fogékony és még talán formálható korszakában nevelni, oktatni, fegyelmezni, jutalmazni, az életre készíteni próbált titeket. Hogy milyen sikerrel és eredményességgel, azt majd a Ti leendő munkatársaitok, házastársaitok, gyermekeitek, meg esetleges tanítványaitok fogják megítélni.

A szalag mindenki számára jelzi, hogy Ti vagytok az iskola legidősebb, legtapasztaltabb tanulói. A mai világ szűkölködik példaképekben. Visszaemlékezve magatok is tudjátok ugyanakkor, hogy micsoda áhítattal, csodálattal figyelik a kisebbek, főleg a most kezdő diákok a „nagyokat”, a végzősöket. Sokszor óhatatlanul is úgy cselekszik, gondolkodik, nyilatkozik az ember, amint azt az előtte járóktól látta, hallotta. Nemcsak az iskolai vagy más nyilvános viselkedésről van szó, hanem akkor még fontosabb a példaadás, amikor nincsenek jelen felnőttek, szülők, tanárok. Kívánom, hogy már a mai szalagavatótól kezdve az érettségiig legyetek jó, követhető és követendő példák az utánatok jövő évfolyamok számára.

A másik gondolat a felelősséggel, felelősségvállalással kapcsolatos. Szülőként és tanárként is tapasztalom, hogy a most felnövő generációk mind tovább szeretnénk nyújtani a gyermekként, amikor mások szolgálják ki őket, hozzák meg helyettük a döntéseket. Szinte elképzelhetetlen a számunkra, hogy évszázadokkal ezelőtt a 10 éves korában a Kollégiumba bekerülő kisdiák képes volt életét, tanulmányait szülői segítség nélkül megszervezni, egy nagy közösségben a saját helyét megtalálni, képességeit önállóan kibontakoztatni. A napokban ünnepeljük a Kollégium neves professzora, Maróthi György születése 300. évfordulóját. Az általa alapított Kollégiumi Kántus ünnepségünkön is szolgál. Életműve hatalmas és szerteágazó, pedig 29. születésnapját már nem érte meg.
A most megkapott szalag emlékeztessen mindig arra, hogy olyan életszakaszba léptetek, amikor nagyon komoly, életre szóló döntéseket kell meghoznotok. A továbbtanulással, pályaválasztással kapcsolatos döntések felelősséget, érett gondolkodást követelnek. Ne engedjétek, hogy ezeket mások hozzák meg helyettetek vagy rövidtávú és divatos csábításnak engedjetek! Csak saját erőnk, lehetőségeink reális számbavétele, másrészt a nagyon kemény, tudatos és kitartó munka hozhat valódi eredményt. Az Istennel kapcsolatban lévő és rá figyelő ember azt is megtapasztalja, hogy pont ezekben a kérdésekben lehetséges a személyes vezetés, felülről való irányítás.

A harmadik gondolat a közösség fogalmához kapcsolódik. Az iskolai évek alatt különböző közösségek tagjai lettetek: osztályok, kollégiumi szobák, baráti körök, közös érdeklődés (sport, zene) alakítanak ki szorosabb vagy lazább közösségeket. Gyakran megtapasztaltuk azt, hogy éppen az utolsó éven estek szét vagy romlottak meg ezek a kapcsolatok. Nagy a veszélye annak, hogy a sikeres érettségi vizsga, felvételi, nyelvvizsga érdekében már csak magamra és céljaimra összpontosítsak. Ilyenkor még nehezebb időt szakítani arra, hogy észrevegyem a másik problémáját, esetleg segítsek neki egy tétel kidolgozásánál, egy kérdés megválaszolásánál. Még rosszabb az, ha versenytársnak tekintem a másikat, aki esetleg az én helyemet veszélyeztetheti valahol. Higgyétek el, a másikra szánt idő ilyen helyzetekben sokszorosan megtérül, és a középiskolában kialakult barátságok gyakran egy életre szólóak. Se most, se később ne engedjetek a mai világ kísértésének, amely tudatosan rombolja az emberi kapcsolatokat, és csak az önző, önmagát mindenáron megvalósító ember típust állítja követendő példaként! Isten Igéje éppúgy, mint a Kollégium egész története egészen másféle példát állít elénk: A közösséget tudatosan kereső, ápoló, azért, ha kell, áldozatot hozni tudó ember képét. Engedjétek, hogy a Kollégiumban még hátralévő időben személyiségeteknek e közösségi jegyei erősödjenek, formálódjanak!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldást végzős diákjaink, szüleik és családtagjaik, nem utolsósorban osztályfőnökeik, tanáraik életére. Kívánok tartalmas és kedves együttlétet itt a Nagytemplomban, örömteli és vidám, de mégis fegyelmezett ünneplést este a Lovardában!