A Rákóczi Szövetség ebben az évben is meghirdette Március 15-i Diákutaztatási Programját. A sikeres pályázat eredményeképpen iskolánk 39 diákja és 4 tanára tölthetett két felejthetetlen napot Szlovákiában. Ebben az évben a Rimaszombaton lévő Tompa Mihály Református Gimnázium volt a meglátogatott magyar nyelvű testvérintézmény. A látogatás lehetőséget adott számos magyar történelmi, kulturális és természeti emlék és érték meglátogatására, megismerésére is. A résztvevő diákok nagy részét az osztályfőnökök javasolták közösségi munkájuk, tanulmányi és verseny eredményeik alapján, számukra ez jutalom kirándulás volt. Különlegessé tette az utazást az a tény is, hogy az iskolánkban cserediákként tartózkodó két kolozsvári diák is velünk tarthatott.

A csoport március 13-án, pénteken reggel 7 órakor indult, egy rövid megálló után Kassa volt az első állomás. Az út során végig hűvös, borongós volt az időjárás, gyakran szemerkélt az eső. Ennek ellenére nagy érdeklődéssel ismerkedtünk a számtalan magyar vonatkozású történelmi és kulturális emlékkel. Gyönyörködtünk az impozáns Szent Erzsébet Katedrális oltárképeiben, festményeiben és freskóiban. Szívszorító élmény volt a Rákóczi Kriptába leszállva fejet hajtani a nagyságos fejedelem és hűséges vitézei emléke előtt. A magunkkal hozott élővirág koszorú elhelyezése után csodálatos élményt jelentett a Himnusz közös éneklése.

A főutcán tett rövid séta után érkeztünk el a Rodostói Házhoz, melynek udvarán közös fotó készült II. Rákóczi Ferenc szobra előtt. Az épületben a száműzetésben élő fejedelem bútorai, használati tárgyai tekinthetők meg. Az egykori várfalhoz illeszkedő református templomban Oremusz Zoltán református lelkész tartott érdekes előadást a templom és a gyülekezet történetéről. A Gyülekezeti Ház udvarán megtekintettük a Bocskai szobrot, melynek Kassa városa még mindig nem tudott méltó helyet találni. További sétával jutattunk el Márai Sándor szülőházához, illetve az előtte lévő szoborhoz. A szobor előtt egyik diákunk, Tóth Áron érettségiző diák, a Rákóczi Szövetség lelkes tagja tartott rövid előadást az író életéről, munkásságáról.

Utunkat Rimaszombat felé folytattuk. Útközben megcsodáltuk a változatos tájat, a távoli havas hegycsúcsokat, láttuk a romjaiból felépülő Krasznahorka várát. Délután 16.30-kor érkeztünk Rimaszombatra, ahol gyorsan elfoglaltuk a vendéglátó intézmény kollégiumában a szálláshelyünket, átöltöztünk, és indultunk a 18 órakor kezdődő ünnepi megemlékezésre. Az iskola egyik tanárnője vezetett a Művelődési Házig, útközben megnéztük a főteret, és azt a házat, ahol Petőfi Sándor is töltött néhány éjszakát. Az ünnepség előtt közös fénykép készült a vendéglátó iskola diákjaival és tanáraival. Az ünnepi műsor kellemes meglepetést jelentett a számunkra. A Duna Művészegyüttes „Kossuth Lajos hívó szava” című műsora Kossuth életét és a szabadságharc történetét mesélte el táncban és dalban. A hihetetlenül magas színvonalú előadás óriási sikert aratatott, a termet zsúfolásig megtöltő közönség fennállva ünnepelte a művészeket. A műsor előtt Schmitt Pál egykori köztársasági elnök, valamint a Magyar Közösség Pártja vezetői mondtak beszédet, illetve köszöntőt. Nagy élmény volt, hogy láthattuk a 103 éves Tamás Ilonka nénit, akit a magyar állampolgárság felvétele miatt fosztottak meg szlovák állampolgárságától. Szállásunk felé haladva koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor és Tompa Mihály szobrán. A sok élményt este a szálláshelyen még hosszú beszélgetések követték, diákjainkat főleg a kettős állampolgárság, valamint a a Benes dekrétumok kérdésköre érdekelte.

Szombat reggel az iskola épületében reggeliztünk, majd Sebők Attila igazgató úr bemutatta az iskolát. Újra szembesültünk azzal, milyen nehéz a szórványmagyarság helyzete, milyen harcot kell vívniuk a túlélésért. A valamikor a helyi magyar nyelvű református és evangélikus egyház által alapított középiskola épületében ma a református gimnázium mellett egy szlovák nyelvű evangélikus általános iskola található. Igazgató úr beszámolójából kiderült az is, hogy nagyon sok hasonlóság van a két gimnázium (a rimaszombati és a debreceni) szokásaiban, például a szalagavató jellege, programja teljesen hasonló. Vendéglátóinktól búcsút véve Fülek és Somoskő felé indultunk. Előzetes tervünk szerint a Magyarország és Szlovákia jelenlegi határán álló Somoskő várát a szlovák oldalról, kisebb gyalogtúra után akartuk elérni. Az éjszakai csapadék és a szemerkélő eső miatt magyar oldalról közelítettük meg autóbusszal. Bár hivatalos látogatási idő még nem volt, de kisebb alkudozás után sikerült bejutnunk. A viszonylag jó állapotban lévő várrom tetejéről csodálatos látvány tárult elénk. A hófoltok borította Salgó vára néha előbukkant a felhők mögül. A legenda szerint Balassi Bálint és Losonczy Anna ebből a két várból integethettek egymásnak. A másik irányban az erdő borította bazalttengert láthattuk. A rendkívül síkos, meredek gyalogúton csak kevesen mertek leereszkedni a híres bazaltorgonákig, de megérte a látvány a fáradságot. A több millió évvel ezelőtti tűzhányó megszilárdult lávája felejthetetlen élmény. A vár alatt további érdekességeket láthattunk. A Petőfi emlékszobában az itt megfordult költő életéről szóló dokumentumokkal ismerkedhettünk meg. A számtalan koszorú és csokor jelzi, hogy milyen sok csoport és turista jár erre. A vármakettek kiállításán sziklákból kifaragva a történelmi Magyarország északi védelmi vonalát alkotó várak láthatók arányos kicsinyítésben. A várhegy oldalában a mártírhalált halt aradi 13 vértanú tábornak emléktáblái, középen pedig Batthyány Lajos kivégzett miniszterelnök szobra áll. Előttük is főhajtással tisztelegtünk.

Autóbusszal folytattuk utunkat, a már egyszer megtett szakaszon haladtunk Rimaszombat, majd Rozsnyó felé. A fárasztó hegymászás után jól esett a pihenés, és az ebédre kapott úti csomag elfogyasztása. Délután 13.30-ra értünk Betlérbe, ahol az Andrássy Kastély meglátogatása volt a célunk. A mind zordabbra forduló időjárás miatt nem igazán volt vásárlójuk a parkban lévő ajándékárusoknak. Mi is örültünk, hogy hamar bejutattunk, bár odabent hidegebb volt, mint kint. A magyar nyelvű idegen vezetés segített abban, hogy emberközelbe kerüljön a rendkívül gazdag Andrássy család napi élete. A csodálatos bútorok, vadásztrófeák, ékszerek, arcképek és étkészletek ámulattal töltöttek el mindnyájunkat. Az épületben dolgozó restaurátorok röviden bemutatták, hogy mivel foglalkoznak, hogyan igyekeznek megőrizni a tárgyak eredeti állapotát. Diákjainkra mégis talán a hatalmas történelmi festmények tették a legnagyobb hatást, hiszen ezeken felismerhették a történelemből tanult nagy személyiségeket (Sziszi megkoronázása, Berlini kongresszus…). A külföldi utazások, vadászatok emlékei is nagy élményt jelentettek. A parkban tett rövid séta után buszba ültünk, mert ténylegesen szakadni kezdett az eső. A Rozsnyó főterén tervezett rövid városnéző sétáról az időjárás miatt le kellett mondanunk, hanem egy nagyobb áruházban kaptak diákjaink lehetőséget ajándékok vásárlására.

Hazafelé a Domicai és Aggteleki cseppkőbarlangnak már csak a bejáratát láttuk az esti szürkületben, és minél rövidebb úton igyekeztünk Debrecen felé. Sietnünk kellett, mert diákjaink másnap reggel 9-re már a Debreceni Kollégium Oratóriumában tartott istentiszteletre és ünnepi megemlékezésre voltak hivatalosak.

Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek ezt a gazdag és tartalmas kirándulást, a történelmi emlékekkel, természeti kincsekkel és különösen az emberekkel, diáktársakkal való találkozás lehetőségét. Bizonyára minden résztvevő raktározott el magában olyan élményt, amely hosszú időre megmarad. Nagyon sok diák nyilatkozott így az út után: Ide még szeretnék visszajönni a családommal!

Debrecen, 2015. március 26.