Öt… Tíz… Tizenöt…
Nem. A számok nem véletlenül kerültek ide a matematika házimból – így számoltuk a buszon töltött órákat, míg izgatottan és tervekkel telve robogtunk Bulgária felé.
Végül húsz óra utazás után értünk célba, Dobrichba. A következő négy napban itt „éltünk és alkottunk” a Comenius Program keretében, Csatári Annamária és Hadházi Andrea tanárnők kíséretében.
Első feladatként a hat résztvevő iskola mutatkozott be. PowerPoint-os prezentációkon és videókon keresztül tudhattuk meg, hogyan is zajlik az oktatás a német, dán, spanyol, török és bolgár iskolákban. Számukra a legérdekesebbnek mi, a Refi tűntünk, hiszen egyedüliek voltunk egyházi-, bentlakásos- és történelmi iskola-kategóriákban, főként, mert a többi résztvevő szerint „a Refi úgy néz ki, mint egy vár!”
A bolgár iskolát nemcsak elméletileg, de gyakorlati szempontból is megismerhettük. Nyelvi középiskolaként főleg nyelvórák látogatását szervezték meg nekünk, így belekóstolhattunk a helyi angol- és oroszoktatásba is. Érdekes volt összehasonlítani a nálunk megszokott tanórákkal.
Első Comenius – találkozóként elengedhetetlen volt, hogy kiválasszuk az együttműködés logóját. Korábban már iskolánként ki lett választva a helyi pályázat győztese, ám szavaznunk kellett a legjobb hat logó közül a véglegesre. A zsűrik döntése alapján az együttműködést Szabó Nikolett logója fogja fémjelezni a hat iskola diákjai számára!
Iskolánk a program dokumentációjának tervezésében is aktív szerepet vállalt. A résztvevők a magyar csoport animációs ötlete mellett döntöttek, így a két év együttműködését egy, bőröndjére kitűzőket gyűjtő, a résztvevő országokat bejáró figurával szemléltetjük majd.
A 'Happinessacross Europe' program fő kérdése, kulcsszava és lényege a boldogság. Ezzel kapcsolatban készült korábban iskolánként kérdőív, ezeket tanulmányoztuk nemzetközi csoportokban; szelektáltuk a kérdéseket. Mind a válaszokat olvasva, mind a négy napos bulgáriai út során kicsit közelebb kerültünk a válasz megismeréséhez.
Boldoggá tett minket, hogy ott lehettünk: lehetőséget kaptunk, hogy megismerjük a világ egy, számunkra új részét. Felfedezhettük Dobrich iskoláit, parkját, rózsakertjét; Balchikbotanikuskertjét, tengerparti palotáját. Emellett egy várnai kirándulást is terveztünk, ám ezt egy kisebb baleset meghiúsította.
Családoknál laktunk, akik a helyi ételekkel, hagyományokkal, különlegességekkel ismertettek meg minket (beleértve a „lapos kolbászt”, vagyis a helyi szalámit is.)
Rengeteg új barátot és új élményt szereztünk. Tanultunk is a tapasztalatainkon keresztül: összehasonlíthattuk Európa hat ország diákjainak életét, és az angol mellett a bolgár „szókincsünket” is gyarapíthattuk.
Idáig jutottam a beszámolómmal. Aztán elgondolkodtam: A csapat többi tagja hogyan érzi, mi jelentette számukra a boldogságot ebben a négy napban?
A korábbi beszélgetéseink után az emlékek így kristályosodtak ki:
„Boldoggá tett a saját csoporttársaim és a külföldi velünk egykorúak megismerése!”
„Számomra a legfontosabb az volt, hogy nagyon jólesett a bolgárok szeretete és közvetlensége… Ez nagyon meglepett! És amikor búcsúzkodtunk, megérintett, hogy mennyire hiányozni fogunk egymásnak…”
„Különleges volt számomra a vendéglátóink részéről kapott szeretet, és az általunk sugárzott jókedv!”
„Engem az emberek összetartása fogott meg, a legszerényebb körülmények között is. A barátság mindenek előtt van! Nem törődnek a pénzzel. Az csak eszköz. Nem abban keresik a boldogságukat…”
Szabó Nikolett pedig – akit szintén meghatott a helyiek vendégszeretete – még ezt emelte ki:
„Életemben először láttam a tengert!”
A válaszok, kérdőíves eredmények és a tapasztalataink is mutatják: A boldogság fogalma elengedhetetlenül kapcsolódik a többiekhez – családunkhoz, barátainkhoz, közösségeinkhez. Ha boldoggá teszünk másokat, mi is azok leszünk. Az odafigyelés, a kedvesség, az elfogadás és a vendégszeretet – mindaz, amit a vendéglátóink között tapasztaltunk – mind egy-egy lépés a boldogság útján.
Az pedig, hogy ez a két éves út egész Európán keresztülvezet, még sokszínűbbé teszi az utazást…
Ezúton is szeretnénk megköszönni az iskolának a részvételi lehetőséget – és persze a korlátlan ásványvízmennyiséget!