Kedves Szülők, Hozzátartozók, Kollégák és mindenekelőtt kedves Maturandus diákok!

„…mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni Istennek.”

Számadás.

Minden egyes ünnep, családi vagy nemzeti esemény megállásra és számadásra készteti az embert. Így vagyunk ezzel a szalagtűző esetében is: ekkor válnak hivatalosan a diákjaink érettségire készülő tanulóvá – ahogy a „maturandus” szó magyar jelentése is erről beszél.

De mit jelent a vizsga, számadás a hétköznapi életben? Mindannyian vizsgázunk minden nap: abból, hogy mit tanultunk otthon, a családban, az iskolában, a szobatársainktól. Vizsgázunk emberségből, a felebarátunknak nyújtott segítségből, és ami a legfontosabb: számot adunk mindarról, hogy mit hallottunk meg, mi vált valósággá bennünk Isten Igéjéből.
„…mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni Istennek.” Itt az Ige arról beszél, hogy mindenki számot ad majd Isten, a Teremtője előtt! Itt a Mennyei Vizsgabizottság előtt mindannyian vizsgázni fogunk, és ez a szigorlat sokkal komolyabb lesz, mint az érettségi: ez alól nem lehet felmentést kérni, nem lehet halasztani!

De mit tehetünk, hogy ez a vizsga ne érjen minket felkészületlenül, és Isten ne mondja el rólunk: „megmérettettél, és könnyűnek találtattál…”

Kedves Diákok! Olyan jó, hogy kezünkben lehet az Ige, ami választ ad erre a kérdésre: először is legyen biztos alapja a számadáshoz szükséges tudásunknak.

Van biztos alapja az életünknek? Olyan, amire – és Akire az egész életünket felépíthetjük? Vagy úgy futunk, mint aki a bizonytalan cél felé halad? Az Ige egyértelműen beszél: Jézus Krisztus a Kőszikla, és csak rajta nyugodva lehetünk biztosak abban, hogy életünk épületét a viharok, szelek, árvizek nem fogják megingatni!
„…mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni Istennek.” Isten első kérdése ez lesz a nagy vizsgán: a Kősziklára vagy a világ homokjára építettük az életünket?

A Biblia azonban nemcsak arról beszél, hogy egyszer majd meg kell állnunk Isten előtt, hiszen ez egy fiatalnak és sokszor az idősnek is olyan távolínak tűnik. Isten ígéje arról is bizonyságot tesz, hogy csak a Vele való közösség, az Ő megismerése ad értelmet az ember életének, és ez tesz már itt a Földön is boldoggá, olyanná, amire egy felnőtt kor küszöbén álló maturandus, refis diák is vágyik!

De mi a feladatunk, ha már ismerjük személyesen, szívből a Kősziklát? A Teremtő – bár a növekedést Ő adja – megosztja velünk az építkezés felelősségét. Megad mindent (az igét, a gyülekezet és az osztály közösségét, a megtisztító-formáló nehézségeket), de az már a mi feladatunk, hogy mit építünk rá! Aranyat, ezüstöt, drágakövet: olyat ami értékes Isten szemében? Fát, szénát és pozdorját, ami megég, és a Menyei Vizsgabizottság előtt szégyenkezhetünk, hogy nem megfelelően sáfárkodtunk az Istentől kapott értékekkel?

Kedves Diákok! Bárcsak mindannyian rátalálnátok az élet megpróbáltatásait egyedül elviselő Kősziklára, és utána bátran építhetnétek fel az életetek épületét erre az alapra!

Ha ez megvalósul, akkor olyanok lesztek, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét! Ha kérdeznek, bátran adhattok számot Isten és az emberek előtt arról, amit az Úr bennetek és általatok cselekedett. Ekkor mondhatja majd el rólatok a Mennyei Vizsgabizottság 3 tagja (az Atya, Fiú, Szent Lélek): Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. (Máté 25:21).

Kedves Szülők, hozzátartozók, tanárok, kedves Maturandus Diákok!

A Debreceni Református Kollégiumot – amelynek 475. tanévét kezdtük ebben az évben – Huszár Gál Egész Erdély és Magyarország világító lámpásának, míg több száz évvel később Oláh Gábor sziklán épült várnak nevezte. Ez a világítás a személyes életünkben is csak úgy lehetséges, ha a krisztusi alapra, a kősziklára építjük fel a mindennapjainkat.
„…mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni Istennek.” Mondja Pál apostolon keresztül az Úr. A számadáskor csak az fog számítani, hogy Kire építettünk, és, hogy hitből tettük ezt, amit egy Füle Lajos vers így fejez ki:

Eljön az idő
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.

Mindezek ismeretében kívánok a diákoknak jól kihasznált maturandusi évet, és mindannyiunknak egész életre szóló, hitben megélt sáfárkodást!